Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Sárközi Zoltán: Kovács J.–Nemes V.–Őrsi A.: Bauxitbányászat Fejér megyében 1926–1976

KOVÁCS-JÁNOS—NEMES VILMOS—ŐRSI ANDRÁS: BAUXITBÁNYÁSZAT FEJÉR MEGYÉBEN 1926—1976. (Kincsesbánya, 1976. 204. I.) A Fejér-megyei bauxitbányászat üzemszerű művelésének 50. évfordulója alkalmából a Fejér megyei Bauxitbányák Vállalat kiadásában és a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának gondozásában reprezentatív külsejű, tartalmas vállalattörténeti munka látott napvilágot. A korunkban egyre jelentősebbé váló bauxit-bányászat egyik legjelentősebb hazai bázisának úttörő munkássága kapott ezáltal méltó elismerést. Bár a könyv elsődlegesen vállalat történet, Fejér megyére való korlátozódása egyben helytörténetivé, a bauxitbányászat általános problematikájába való bekapcsolódása pedig szakágazati jellegűvé, végül — különösen a dolgozat második felére jellemzően — a technikatörténeti fejlődés bemutatása erősen műszaki vetületűvé teszi. Éppen ezért sokirányú érdeklődésre tarthat számot. A monográfia elsősorban a gánti, az iszkaszentgyörgyi és a kincsesi bányák fejlődését világítja meg. A történeti előzmények ismertetése után megörökíti Bálás Jenő úttörő kutató munkásságát, az Aluérc (1917) vállalat konszernné terebélyesedését, és a gánti bauxit bányászat hőskorát. Közben technikatörténeti szempontból figyelemre méltó módon írja le a külfejtések, a gépesítés, és a szállítás kezdeti állapotát. A hitlerista Németország hadiiparát erősítő magyarországi bauxit-kincs hamarosan létrehozta Gánton a szakágazat egyik legelső bányatelepét. Itt éltek a mezőgazdasági és kubikus munkásokból verbuválódott bányászok, akiknek emelkedést jelentett az új életforma, továbbá a szénbányavidékekről idekerült tisztviselők. Iszkaszentgyörgyön és Kincsesen 1940/1941-ben indult meg a termelés, mely > rövid idő alatt szükségessé tette a mélyművelést is. Ez utóbbi kialakításában úttörő szerepe volt Bende József bányamérnöknek. Óbarokon a viszonylag gyengébb minőségű bauxit kitermelése 1943 elején vette kezdetét. A felszabadulást követően, a Potsdami Egyezmény értelmében 1946 és 1954 között bauxit bányáink zöme — így Fejér megyében is — a Magyar—Szovjet Bauxit—Alumínium Rt. keretében folytatta működését. E korszakban vált tervszerűvé a bauxitkutatás, mégpedig az 1950-ben Balatonalmádi székhellyel megalakult Bauxitkutató Expedíció tevékenysége révén. Az újjáépítés éveiben terebélyesedett ki a mélyművelés. 1949-ben ez utóbbi egyes helyeken már szinte kizárólagossá vált. 1953-ra Gánton a gépesítés eredményeképpen rekord termelés született, ugyanez Iszkaszentgyörgyön 1952-ben következett be. A mélyműveléses bauxitbányászat gépesítésének feladata ekkor tette szükségessé a széleskörű kísérletezéseket. A felszabadulás utáni dinamikus gazdasági fejlődés ugyanekkor lehetővé tette a munkások és az alkalmazottak életszínvonalának fokozatos és állandó emelkedését. A bauxitbányászok reálbére 1949-ben meghaladta az 1938. évit. Ehhez a szociális juttatások nagymértékben hozzájárultak. Az 1954 utáni korszakban folytatódott a hazai bauxit egyre szélesebb körű exportálása. A Maszobal korszakot követően már nemcsak a Szovjetunióba jutott el a magyar bauxit, hanem a szomszédos Csehszlovákiába, Lengyelországba és a Német Demokratikus Köztársaságba is. A külkereskedelmi megállapodások az 1962-ben megkötött Magyar—Szovjet Timföld—Alumínium Egyez-