Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Bendefy László: Csendes László: Országleírás: földrajz, történelem (1782–1785)

Igaz, hogy a leírás katonai szempontok figyelembevételével készült. De a hadászat követelményei a XVIII. század végén sokkal inkább hozzá voltak kötve a térszíni viszonyokhoz, mint napjainkban. A katonaság személyi- és állatállománya elszállásolásának, élelmezésük a terepen való megoldásának ismerete végett a gyalogos és lovas menetoszlopok mozgási lehetőségének, a szekerező egységek igényeinek korlátokat szabó viszonyoknak feljegyzésére, a folyókon való átkelési lehetőségek pontos megadására, az álló- és folyóvizek jégviszonyainak feltüntetésére stb. stb. feltétlenül szükség volt. De éppen ez a sokrétűség teszi ezt a művet a mai természetkutatók, demográfusok, etnográfusok, hidrológusok, had- és agrártörténészek, mérnökök és geográfusok számára a 200 évvel ezelőtti viszonyok ismeretének valóságos kincsesbányájává. Az eredeti országleírás német nyelvű. Ezt már többen is ismertették: az osztrák szakirodalomban részletesen Josef Paldus ezredes; ennek rövidített változata megjelent a Hadtörténeti Közlemények 1917. évi kötetében. Magyar nyelven Eperjessy Kálmán méltatta az Agrártörténeti Szemle 1961. évi 3—4. számában. Eperjessy érdeme, hogy ez az igen nagybecsű kéziratos mű fényképmásolatban már az 1920-as évek végén elkerült hazánkba. Néhai Erdei Ferenc akadémikus megbízásából Eperjessy nyomásra kész állapotba hozta a „Landesbeschreibung" hazánkra vonatkozó részének teljes szövegét és — mint az anyag legjobb ismerője — megírta a leírás használatához szükséges bevezető tanulmányt. Az 1782—1785. évi „Landesbeschreibung" kiadása azonban Erdei Ferenc sajnálatosan korai halála miatt elmaradt. Csendes László alezredes, hadtörténész, ebben a kis könyvében magyar részről elsőnek elemzi katonai és hadtörténészi szempontból ezt a hallatlanul nagybecsű anyagot. Bevezetésül szól az országleírás forrásértékéről, valamint annak történelmi előzményeiről; majd a leírás szükségességéről és elkészítésének körülményeiről. Egy kis fejezet a távolságok és az azok legyőzéséhez szükséges időtartam viszonyával foglalkozik; a távolsági adatokat a térképek lépésekben, illetve órákban adják meg. Háromféle órát említenek: a normális órát, ez 5000 lépés, vagyis 3750 m. Nehezebb terepen a 4750 lépést tartalmazó „kis órában" számolnak, ez 3564 m. Az alföldi síkságon, s általában a könnyű terepen 6000 lépést számítottak „egy erős órának", ami 4500 m. (Ha meggondoljuk, hogy 200 évvel ezelőtt milyen terhet kellett egy gyalogosnak a hátán cipelnie, ezek a normafokozatok nagyon komoly teljesítményt jelentenek!) A továbbiakban foglalkozik a tanulmány az országleírásban található települések ismertetésének módjával: majd az álló- és folyóvizek, a tavak, mocsarak és folyók részletes értékelésével és katonaföldrajzi elemzésével, az erdők és források leírásával. A művet a településekről készített névmutató és bőséges jegyzetanyag egészíti ki. A kiváló szerzőnek ez a második minikönyve. Ugyanis 1969-ben jelent meg tőle „A magyar katonai térképező csoport" címen egy 72 oldalt és 14 térképmellékletet tartalmazó mű, kb. hasonló nagyságú formában, ugyancsak a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiadásában. Bendefy László