Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Szitár László: A Közlekedési Múzeum harmadik évkönyve 1974–1975

A bevezető tanulmány után a három részre tagolt évkönyv I. része azokkal a gyűjtemény ágakkal foglalkozik, amelyeket az előző két kötet még nem mutatott be. Az első tanulmányban dr. Jasinszky István a közúti gyűjtemény történetét ismerteti. Ez a gyűjtemény az út- és hídépítés, valamint a fenntartás tárgyi anyagát foglalja magába. Nevezetesen a régi és újabb útépítő eszközöket, műszereket, gépeket, útburkolati magmintákat, jelzőtáblákat, modelleket stb. öleli fel. A múzeumnak ez a gyűjteményi ága csak az utóbbi években indult erőteljesebb fejlődésnek. A motorkerékpár- és kerékpárgyűjteményt Bálint Sándor tanulmánya mutatja be. Ez a gyűjtemény is az utóbbi években fejlődött ki. Darabszámuk már megközelíti a százat és köztük hazai és nemzetközi vonatkozásban is több nevezetes és értékes jármű található. A motorkerékpár-gyűjtemény felküzdötte magát európai viszonylatban az elsők közé. A múzeum archívumának aprónyomtatvány-gyűjteményét Farkas Gáborné ismerteti. Ez a gyűjtemény, amely több mint 2000 darabot számlál, az archívum 17 főcsoportjának egyike. A tanulmány képek és szövegidézetek gondos válogatásával ismerteti az értékes, egyben érdekes, de a nagyközönség számára általában nem hozzáférhető gyűjteményt. A Közlekedési Múzeum adattára a tudományos kutatás és a közlekedéstörténeti tájékoztató szolgálat alapvető bázisa. Dr. Dienes Istvánná dolgozatában nemcsak a kereken 43 000 darab kartont magába foglaló gyűjtemény összetételét ismerteti, hanem a fejlesztési célkitűzésekre is rámutat. A kötet II. része módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányokat tartalmaz. Az első tanulmányban dr. Szitár László a múzeum 1975. évi látogató-tömegével foglalkozik a statisztikai adatok tükrében. Az intézmény budapesti központi épületét mintegy másfélszázezer látogató kereste fel. Ezeknek egy negyede szervezett csoportos látogató volt, akikről a jelentkezési lapok nyomán adatok állnak a múzeum rendelkezésére. Ezeket elemzi részletesen a tanulmány, fontos következtetéseket vonva le a propaganda és közönségszervezés számára. „A tudományos szakkönyvtár szerepe és feladatai a közlekedési ágazatokban" című dolgozatában Tisza István azokkal a sajátosságokkal foglalkozik, amelyek a múzeum 60 000 kötetes szakkönyvtára gyűjtő, rendszerező feladatai és a könyvtári szolgáltatások során jelentkeznek. Egyben rámutatott a feladatok megoldásának — szerinte — legjobb módszereire. Petrik Ottó „Terminológiai munka az IATM keretében" c. tanulmánya a Közlekedési Múzeumok Nemzetközi Szervezete rövid ismertetése után, annak egyik munkabizottsága tevékenységéről számol be. A munkabizottság a múzelógiai szakkifejezések nemzetközi összehasonlításával, értelmezésével és egységesítésével foglalkozik. Bíró József tanulmányában feldolgozta a hajózás szerepét Magyarország közlekedésében a 18. század utolsó harmadában. Ismerteti a hajózó út megjavítását célzó kísérleteket, az új hajózási eszközök és hajótípusok meghonosítását, a folyami áruszállítás fellendülését, valamint a nemzetközi vízi áruforgalom megindítására irányuló kezdeményezéseket.