Technikatörténeti szemle 9. (1977)
KÖNYVISMERTETÉS - Szitár László: A Közlekedési Múzeum harmadik évkönyve 1974–1975
A fogatolt járművek építésének Magyarországon a középkorig visszanyúló hagyományai vannak. A 19. században kifejlődött kocsigyártó ipar területén pedig a Kölber-kocsigyár érte el a legnagyobb sikereket. Jordán Károly és Kócziánné Szentpéteri Erzsébet tanulmánya feldolgozza a gyár történetét és munkásságát az alapítástól a két világháború közt bekövetkezett megszűnéséig. 1896-ban nyílt meg az európai kontinens első földalatti vasútja Budapesten. Dr. Medveczki Ágnes tanulmánya feldolgozza a vasút sajátos, a régi Budapest városképében emlékezetes szerepet játszó lejáró csarnok tervezésének és építésének történetét. „A vasúti szakismeretek egy régi enciklopédiája: a Közlekedési Szakkönyvtár I. sorozata" című munkájában Tisza István részletesen ismerteti a századforduló utáni években Magyarországon kiadott, szakirodalmi szempontból jelentős sorozat kiadásának történetét és 36 kötetét. Az első világháború előtt megindult budapesti taxiközlekedésben jelentős szerepet játszottak a taxi-kisiparosok. Bálint Sándor részletes forráskutatás alapján „Kék taxi—piros taxi" c. tanulmányában feldolgozta a bérkocsi-iparosok működésének, szervezeteik megalakulásának és változásainak történetét egészen 1949-ig, amikor is feladataikat az állami taxi-közlekedés vette át. A hazai közlekedési szakirodalomban sajátos helyet foglalnak el a magyar mozdonyvezető egyesületek kiadványai. Az 1927—1944 között megjelent mozdonyvezető-egyesületi zsebnaptárak, újságok és almanachok történetét Barkóczi Jolán dolgozta fel. Az évkönyv III. része rövidebb közleményeket tartalmaz, ismertetve a múzeum gyűjteményeinek egyes közlekedéstörténeti, illetőleg muzeológiai szempontból olyan nevezetes darabjait, amelyekről az előző évkönyvek még nem számoltak be. Ilyenek Bíró József ismertetésében a múzeum legrégibb hajózási emléke egy, a Duna medréből előkerült, 18. századból származó horgony; továbbá a tordai Aranyospataki-híd fából készült modellje és emléktáblájának másolata, amely a múzeum legérdekesebb és legrégibb objektumai közé tartozik. Petrik Ottó ír róla. A budapesti Déli pályaudvar rekonstrukciója során került elő a régi pályaudvar alapköve egy ónhengerrel. A benne talált közlekedéstörténeti szempontból értékes — dokumentumokról dr. Vaszkó Ákos emlékezik meg. A Komárom megyei Ujszőny közelében feltalált és a múlt századból származó közúti mérföldkőről, — amely a múzeum előtt van felállítva —, dr. Jasinszky István számol be. Az eredeti vasúti járművek egyik különösen értékes darabját, a volt Mohács—Pécsi Vasút múlt századi személykocsiját ismerteti Koltai Mariann. A kocsit a közelmúltban restauráltatta a múzeum. Dr. Medveczki Ágnes a fogaskerekű vasút régi gőz- és villamos mozdonyainak nagyon szép modelljeiről ír. Egy másik cikkében pedig a millenniumi földalatti vasút építésének legfontosabb dokumentumai közül az 1894-ből származó építési napló érdekességeit ismerteti. A parádi kocsimúzeum egyik legszebb darabját, a múlt század végén a Kölber kocsigyárban készült országházi díszhintót Jordán Károly és Kócziánné Szentpéteri Erzsébet ismerteti.
