Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Karner M.: A hőelemes és pirométeres mérések történetéről
tésű sugárzásmérő, de az érzékelője termooszlop (19. ábra). A 20. ábrán jól láthatóak a hőelemek meleg végei. Ez az eszköz az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum gyűjteményében található. Az eddig tárgyalt összsugárzásmérőkkel egyidőben alakultak ki a részsugárzásmérő pirométerek, folyt a kutatómunka a sugárzás törvényének feltárására. Edmond BECQUEREL 1862-ben megjelent nagy munkájában beszámolt a pirometria területén végzett kísérleteiről. Az izzó test fényét vörösréz üveggel egyszínűvé tette, és mérte az intenzitását a hőmérséklet függvényében. Ugyanezt megismételte kék és zöld üveggel is. Úgy találta, hogy a Pt dermedéspontjáig az átlátszatlan testek egymás közötti kisugárzási képessége csak kissé különbözik. Ebből arra következtetett, hogy az átlátszatlan testek közötti kisugárzási képesség egyenlő (azonos hőmérsékleten). KIRCHOFF 1860-ban kidolgozott elmélete, melyben megalkotta a fekete test fogalmát, világossá tette a jelenségeket és összefüggéseket. A fekete test első kísérleti megvalósítói 1895-ben LUMMER és WIEN voltak. Az 1898-ban LUMMER és KURLBAUM látal tökéletesített fekete test modellt mutatom be a 21. ábrán. Ez az az eszköz, mellyel a hőelemes és az optikai skálát egymásból származtatni lehet. Az E. BECQUEREL által javasolt módszert, a vörösben való intenzitásmérést valósította meg célszerűen LE CHATELIER 1892-ben a CORNU-féle fotométer elvének fölhasználásával. A készülék metszetét mutatja a 22. ábra. A mérendő sugárzás a szürke szűrőn, a kalibrált irisz-blendén és az objektívon keresztül jut a fotométer összehasonlító mezejébe, ahol az állandó lángmagasságú normál olajlámpa képével hasonlítják össze. A petróleumlámpa fényereje állandó, a mérendő sugárzást gyengítik a szürke szűrővel és a blendével úgy, hogy a két fénysűrűség egyenlő legyen. Pirométere kalibrálására LE CHATELIER egy hőelemmel mért hőmérsékletű kemencét használt. Ezután megmérte a természetben és az iparban legfontosabbnak tartott jelenségek hőmérsékletét. Néhány eredmény: Méréseinek bizonytalanságát nagyrészt az olajlámpa bizonytalansága és a pirometriái hőmérsékletskála pontatlansága okozta. A LE CHATELIER-féle pirométerhez hasonló felépítésű: FÉRY abszorpciós pirométere (1904) (23. ábra), amelyben az iriszblendét két abszorpciós ék helyettesíti, továbbá az összehasonlítólámpa itt már állandó áramú villamos izzólámpa. A pirométerek fejlesztésében legnagyobb lépést MORSE, valamint HOLBORN és KURLBAUM tették az eltűnőszálas pirométer felfedezésével 1901-ben. SIEMENS—MARTIN-kemence Porcelánégető kemence Izzólámpa Ívlámpa Náp 1370°C 1800 °C 4100 °C 7600 °C 1490 ... 1580 °C
