Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Karner M.: A hőelemes és pirométeres mérések történetéről

Ezt a ma is használt pirométerek ősét, a HOLBORN—KURLBAUM-féle pirométer vázlatát láthatjuk a 24. ábrán. A konstrukcióban három nagy ötlet valósult meg, az egyik az, hogy az összehasonlító-sugárzót közvetlenül a mérőmezőbe behelyezve a lámpa szála képezi a referencia felületét; a másik az, hogy a kiegyenlítést a lámpa áramának változtatásával érik el; a harmadik pedig, hogy a jól mérhető és változtatható lámpaáramot feleltetik meg a mérendő fekete hőmérsékletnek. Az eltűnőszálas pirométerrel eddig nem tapasztalt jó reprodukálóképességet értek el, ezért ráépítették a pirometriai hőmérsékletskálát. A könnyű kezelhetősége és viszonylagosan nagy pontossága következtében pedig széles körben elterjedt a kohászati és kerámiaiparban. * Régi könyveket olvasva azt tapasztaltam, hogy a századfordulóra a fizikában sajátos munkamegosztás alakult ki. A nagy elméleti fizikusok, mint MAXWELL, W. THOMSON, BOLTZMANN, PLANCK és a többiek, valamint a híres feltalálók, mint BELL, EDISON, SIEMENS mellett, illetve a két csoport között megtalálhatók a nagyszerű kísérleti fizikusok egész sora. Gondolok a két BECQUEREL-re, POUILLET-re, VIOLLE-ra, LE CHATELIER-re, BARUS-ra. ők voltak az eleven kapocs a tudomány és a technika között. A technikától kapott feladatokat a tudomány felhasználásával oldották meg. És ebbe a kategóriába soroltam a mérésügyi intézetekben működő tudósokat is, BURGESS-t, HOFFMANN-t, TINGWALD-ot és a többieket, akiknek sok — a gyakorlat számára fontos — feladat megoldását köszönhetjük.