Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Karner M.: A hőelemes és pirométeres mérések történetéről

kéletesítései: léghőmérőbe beépített hőelem DEPREZ galvanométer használata. TAIT (1872—73) volt az első, aki Ptlr-Pt hőelemet használt pirométerül. DEVILLE és DEBRAY (1875) két francia vegyész, akiknek a Pt-fémek kémiáját köszönhetjük, amelynek alapján a fémeket tisztábban tudták előállítani. KNOTT és MAC GREGOR (1876—77) TAIT javaslatára tanulmányozták a Ptlr

20 és más ötvözetek termoelektromos tulajdonságait (AgPd, FeAu, AgPt). Nemesfém Kőelemek LE CHATELIER (1886-os közi.) elhatározta, hogy felderíti a hőelektromos módszerben tapasztalható hiányosságokat, és csökkenti vagy kiküszöböli őket. Vizsgálatait kiterjesztette a Pt-re és ötvözeteire (Ir, Cu, Rh, Pd stb.), és szisztematikusan szétválasztotta a különböző hibaforrásokat: inhomogenitás a huzal mentén, a mechanikai feszültség, illetve a kiizzítás hatása. Vizsgálatai eredményeként megállapította, hogy a legalkalmasabb a PtRh

10-Pt hőelem. Homogenitása, stabilitása, ellenállóképessége révén a legjobban reprodukálható eredményeket adja. A mérések jó reprodukálhatóságát kihasználva ő volt az első, aki hőelemét már nem közvetlenül gázhőmérővel kalibrálta, hanem a mások által (főképpen VIOLLE) meghatározott fázisalakulási pontokat fixpontoknak tekintette, és ezekben kalibrálva megalkotta a hőelem gyakorlati hőmérsékletskáláját (100°... 1775° C). BARUS (1881) LE CHATELIER-vel egyidőben hasonló részletességgel vizsgálta Amerikában a Ptlr-Pt hőelemet. A Ptlr

10-Pt hőelemre talált hasonló jó tulajdonságokat, ö a hőelemek skáláját gázhőmérővel alkotta meg Kísérleti körülményeik szemléltetésére bemutatjuk az 1. ábrán BARUS kalibráló berendezését. Fő része a középen látható, gömb alakú porcelán léghőmérő, melybe balról benyúlik a hőelem védőcsöve. Mindezeket körülveszi egy forgó hüvely, melyet a külső kerámia házba belépő gázégő hevít fel. A forgás következtében a hüvely, és így a hőmérő összehasonlító tere nagyon egyenletes hőmérsékleteloszlású lesz. Az ötlet lehet hogy az üvegfúvó mesterségből származik. Figyelemre méltó tény még, hogy az olvadsápont méréseknél LE CHATELIER mindkét drótmódszert használta, a megszakadásost és a ráolvadásost is. Ez utóbbit ma is használják. A századforduló előtt már ipari használatra szánt hőelemeket lehetett vásárolni. Jó hőelemanyagokat szállított a HERAEUS és a JOHNSON cég. Nem-nemesfém hőelemek A nemesfém hőelemek mellett tovább próbálkoztak a kutatók más-más termopárok alkalmazásával. A kezdeti idők próbálkozásait (Bi, Cu, Fe, Co) nem számítva, századunk elején megjelentek a ma is használatos elemek kombinációi. PÉCHEUX (1904) hozta használatba a Cu-Ko hőelemet, melynek termofeszültség-hőmérséklet összefüggése elég sima parabolának tűnt. A konstantán létrehozsáa sok új termopárt eredményezett: Ag-Ko, CrNi-Ko, Fe-Ko. .