Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Karner M.: A hőelemes és pirométeres mérések történetéről

KARNER MIKLÓS* A HŐELEMES ÉS PIROMÉTERES MÉRÉSEK TÖRTÉNETÉRŐL Előzmények A tizenkilencedik század elején a magas hőmérsékletek mérésére a gyakorlatban, főleg tágulásos és kalorimetriás hőmérőket használtak. Mindkét módszer a gyártástechnológiából fakadt. A WEDGEWOOD-féle piroszkóp a kerámiaiparban volt használatos. A kerámiarudacska összehúzódása volt a hőmérséklet mértéke. A kalorimetriás hőmérőt, melyet a vasiparban használtak, a vízedzés módszeréhez hasonlíthatjuk. A mérendő hőmérsékeltre hevített próbatestet vízbe dobják, és megmérik a víz hőmérsékletének emelkedését. A tudományos gyakorlatban a gázhőmérő (főleg léghőmérő) volt használatos. Ezzel fajhőméréseket is végeztek a kaloriametriás mérések pontosítására. A hőelemes mérések kezdetei A villamos hőmérsékletmérés nem alakulhatott ki a gyakorlat, a gyártástechnológia talaján. A villamos hőmérsékletmérés csak tudományos alapon jöhetett létre. Ezt a SEEBECK által 1822—23-ban felfedezett termoelektro.mos jelenség tette lehetővé. A. C. BECQUEREL javaslata volt, hogy használják az új jelenséget hőmérsékletmérésre (1826—1830). Pt-Pd hőelemével megmérte egy borszeszlámpa lángját, 1350° C-nak találta. POUILLET (1836) léghőmérővel kalibrálta Pt-Fe hőelemét, elég nagy bizonytalansággal (Bi-Cu elemet is próbált). REGNAULT (1845) Fe-Pt hőelemmel próbálkozott, de a vas változékonysága és a kis ellenállású feszültségmérő (galvanométerekor hibája rosszul reprodukálható eredményt adott. Ezért ő az egész módszert kárhoztatta. Tekintélye révén a hőelektromos mérések fejlesztése évekre visszaesett. E. BECQUEREL (1860 körül) újra elővette az apja Pt-Pd hőelemét, meg POUILLET Fe-Pt hőelemét is. Sok kísérleti és számítási hibát követett el. (A higanyos és léghőmérő nem csatlakozott egymáshoz, a Pd használatánál fellépő rendellenességeket nem tudta kiküszöbölni, a karakterisztikát komplikált formában, 12 paraméterrel adta meg, szemben a TAIT-féle másodfokú parabolával.) SCHINZ (1866) a módszer kisebb tö* Országos Mérésügyi Hivatal, Budapest.