Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Vámos Éva–Szabadváry Ferenc: Egy korai nemzetközi tudományos konferencia és kísérlet nemzetközi tudományos társaság létrehozására

Az értekezéseket Ferber összegyűjtötte és egy kötetben kiadta (15). Ferber a selmeci összejövetel lelkes krónikása lett. Egy másik, szintén 1787-ben megjelent könyvében, amely az amalgámalas továbbfejlesztésére végzett munkáit ismertette, is­mét leírta a Magyarországon tapasztaltakat (1G). Amikor a berlini Akadémia tagja lett, székfoglaló beszédét is ennek a témának szentelte. A kiadott kötethez is hozzá­járult egy rövid elismerő tanulmánnyal. Hasonlóan rövid néhány sorban fejezte ki eb­ben elismerését, Hawkins angol bányatulajdonos is. D' Elhuyar spanyol bányászati szakember, a mexikói bányák igazgatója - mint több Írásában is hangsúlyozza - eleinte kevéssé érdeklődött az amalgámalas iránt. Testvére Dél-Amerikában, egy évvel Born előtt, az ott szokásos amalgámalas és olvasztás összehasonlítására végzett kísérleteket. Ekkor a higanyos eljárás rosszabb­nak bizonyult. A Selmecen látott módszer azonban sokban különbözött az általa hasz­nálttól. Born eljárását ő is teljes mértékben elismerte. Trebrát elsősorban a kétkedés vette rá, hogy elutazzék Selmecre. Az eljárás le­hetségességéről meg volt győződve, gazdaságosságáról nem. Miután a helyszínen maga is kísérletezett és áttanulmányozta az elszámolásokat, ugy találta, hogy a saját ha­táskörébe tartozó területeken is érdemes lenne az eljárást bevezetni. Legrészletesebben a Norvégiából jött Olaus Henkel elemezte a Selmecen látotta­kat. Adatok sokaságának összehasonlítása után, technikailag az amalgamálást előnyö­sebbnek találta az olvasztásnál, gazdaságilag azonban saját országa számára nem tar­totta, megfelelőnek. Véleménye szerint olyan országok számára, amelyek kevés fá­val rendelkeznek, és a nagy mennyiségben szükséges higany és só közül legalább az egyiket nem kényszerülnek külföldről behozni, az uj eljárás hasznos. Norvégiában viszont a fa az egyetlen bőven található nyersanyag, igy ott gazdaságosabb az olvasz­tás. Johann Daniel Weber, aki - bár nem volt ismert szakember - a leghosszabb időt töltötte Selmecen, részletes összehasonlító tanulmányában lelkesen elismerte az uj eljárást. Az ő tanulmányából lehet a legvilágosabban megérteni, hogy a nemzetközi tekintélyű szakemberek elismerő nyilatkozatai nemcsak az eljárás külföldi elterjesz­tését szolgálták, hanem hazai elismerését is hivatottak voltak elősegíteni. (Bár az udvar támogatta Bornt, a magyar bányászati hivatalokban sok akadályt gördítettek a tényleges bevezetés útjába). A kötethez csatolták Hoffinger bányakamarai főorvos véleményét is, aki a két el­járást munkaegészségügyi szempontból hasonlította össze. Abból a ma már furcsának ható gondolatból indult ki, hogy az ipari munka feltétlenül káros az egészségre. Ügy találta, hogy az amalgámalas viszonylag kevésbé ártalmas, mivel itt kevesebb hő ke­letkezik, a higanyhoz viszont kézzel nem érnek, és az a müvelet jórésze alatt zárt edényben van. A konferencia résztvevői - bár mind felismerték Born eljárásának előnyeit - a módszer elméleti alapját különböző módon ítélték meg. Egyesek ugy gondolták, hogy az arany és ezüst csak regulus (szinfém) alakjában fordul elő, a pörkölés csak ki­bontja az anyagból, amelybe be van ágyazva, és a higany is csak az elszórt része­ket gyűjti össze. Mások ugy vélték, hogy az eljárás folyamán az arany és ezüst ve­gyületek ?t alkot, amelyekkel a higany reagál. Ezekről a vitákról és saját kísérletei­ről d' Elhuyar számol be a Bergbaukunde hasábjain (17). A szklenói tudós összejövetel résztvevői amellett, hogy megvitatták az amalgá­malas alkalmazhatóságát, megegyeztek abban is, hogy nemzetközi bányászati társa­ságot hoznak létre. Ennek körvonalait is kialakították. Crell folyóirata még ugyaneb­ben az évben ismertette a társaság célkitűzéseit és tervezett felépítését. A leendő társaságnak Born eszmei irányitója és összetartója volt, a szervezést, levelezést Trebra és Poda végezte (18). 2(>:i

Next

/
Oldalképek
Tartalom