Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Vámos Éva–Szabadváry Ferenc: Egy korai nemzetközi tudományos konferencia és kísérlet nemzetközi tudományos társaság létrehozására

A bányászati ismeretek összegyűjtését, közreadását és ezzel az eljárások titokban tartásának megszüntetését tűzték ki bélül. A társaság érdeklődési körébe tartozó témák közé a következőket vették fel: fizikai földrajz, kémiára alapozott ásványtan, bányászat és gépei, bányaméréstan, bányászat-történet, kohászat és kohóberendezések (olvasztáshoz és amalgámozási eljáráshoz). Több helyen hangsúlyozták, hogy a bányászattal kapcsolatos államháztartási és politikai kérdésekkel a társaság nem foglalkozik. Kötelességüknek tartották minden beküldött hasznos irás nyilvánosságra hozatalát, a tagok tájékoztatását hirekről, tervrajzokról, modellekről, termékekről. Feladatul tűzték ki, hogy a hozzájuk érkező kérdésekre viszonylag olcsón biztosítsanak feleletet. A kérdéseket megválaszolásra, a javaslatokat birálatra hozzáértő tagoknak kivánták elküldeni. (19) A társaság szervezetének irányítását központi vezetőségre és országonként egyegy igazgatóra szándékozták bizni. A vezetőségnek állandó székhelyet nem jelöltek ki, de kezdetben - mert Trebra volt a fő irányitó - Zellerfeld lett a központ. Itt archivumot rendeztek be és jegyzőkönyvet vezettek a be- és kiküldött anyagokról. A pénztár is ide került. Országonként egy-egy neves szakembert kértek fel az igazgatói tisztség ellátására. Az ő feladatuk volt tagokat javasomi, ügyelni, hogy a társaság a kitűzött céloknak megfeleljen, a beérkezett kérdések megválaszolásával hozzáértő tagokat megbizni, valamely igazgató halála esetén utódot kijelölni. Szavazatuktól függött az archivum és pénztár helye. Szabadon dönthettek afelől, hogy a társaság helyi tagjait hogyan irányítják, tartanak-e gyűléseket vagy csak leveleznek. A 14 terület igazgatói között olyan nevekkel találkozunk, mint Born, Trebra, Charpentier, Hawkins, Henkel, Dietrich, d'Elhuyar és Pallas. A társaság tagjait 3 csoportra osztották: rendes tagok (gyakorlati bányászati és kohászati szakemberek), rendkivüli tagok (elméleti tudósok, akik a bányászatban felhasználható tudományágakkal foglalkoznak), tiszteletbeli tagok (akik a bányászat elősegitőinek tekinthetője, legtöbbnyire állásaiknál fogva). A tagok kötelességévé tették, hogy saját környékük hireiről értesítsék a társulatot, kísérleteikről, a sikertelenekről is, beszámoljanak, a társaság megbízásából munkát vállaljanak és az évi 2 dukát tagdijat húsvétig fizessék be. Elhatározták, hogy a beérkezett Írásokból évente egy kötetet állítanak össze. Ezt németül kivánták megjelentetni, de más nyelven is elfogadták a müveket. A fenti tervezetet egy évig hagyták érvényben, eközben a tagok véleményüket eljuttatták a vezetőséghez. Volt, aki az egész szervezet hasznosságát kétségbe vonta. E vélemény hatására bővítették a célkitűzések körét, egységes nomenklatúra kidolgozásával. Mások ugy vélték, hogy tul sok munkát jelent majd a társaság tagjának lenni. Ezeket megnyugtatták, hogy a minimális kötelezettségen, a 2 dukát befizetésén tul, ki-ki lehetőségeinek megfelelően vehet részt a társaság munkájában. Egyidejűleg a szerkesztőség magára vállalta a beküldött levelek és értekezések közölhető alakra hozását. Kiegészítésül közelebbről meghatározták, hogy milyen témájú értekezéseket várnak (20). Az igy megszervezett társaságnak összesen 147 tagja volt. A tagok száma Angliában 11, a Habsburg birodalomban 27, Santa Fé di Bogotában (Dél-Amerika) 2, Dániában 9, Franciaországban 10, a Harzban (Hannoveri választófejedelemség) 19, Itáliában 6, Oroszországban 5, Poroszországban 7, Spanyolországban 6, Svájcban 6, Szászországban 16. (21) A rendes tagok közül a szklenói tudós összejövetelen résztvetteken és az igazgatókon kivül érdekességképpen még megemlíthető Lavoisier, a rendkivüli tagok közül Watt neve. Tiszteletbeli tagja volt a társaságnak Goethe is, aki miniszterként