Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Oszetzky Gábor: Villamos alapjelenségek korai megfigyelése és vizsgálata (1700 és 1800 között Közép-Európában és hazánkban)

Dufay, Gray későbbi munkatársa tovább fonja ezt a gondolatmenetet, és rájön, hogy a fémek is elektromossá tehetők, ha azokat szigetelőlapra helyezzük. Meglátja az elektromosság dualisztikus voltát, tehát a kétféle elektromosságot, melyet ő vagy üveg-, vagy gyantaelektromosságnak nevez (électricité vitrée, 111, électricité résineuse). A kétféle elektromosság hirdetője egyébként Nollet és Symmer is. Az elektromosság két állapotának felfedezése, illetve feltételezése jelentős tény volt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a század közepétől nagy népszerűségnek örvendő B. Franklin az egyfolyadékos elméletet terjesztette. Szintén Dufay az, aki elsőként látja meg az egynemű töltések taszítását, és a különnemüek vonzását. Eddig tehát az alapjelenségek, amelyek, mint érdekességek keltették fel a gondolkodók figyelmét. A jelenségek megfigyeléséhez azonban eszközökre volt szükség. Mert ugyan hogyan mérhették volna meg az elektromos töltés nagyságát, hogy mutathatták kl a vonzást és taszítást, hogyan vizsgálhatták a vezetőket és szigetelőket, ha nem valamiféle kísérleti eszközzel? Ha időrendben nem is, de fontosságukat tekintve első helyen említhetők az elektroszkópok, illetve továbbfejlesztett változatuk, az empirikus beosztással ellátott elektrométerek. Bár előadásom Időrendjébe nem tartozó, de érdekessége miatt megemlíthető az az irásos feljegyzés, miszerint Gilbert már 1600-ban szerkesztett elektrométert. 1753-ban J. Canton a bodzabél elektroszkóp elkészítésével iskolai bemutatóeszközként még ma is használatos darabbal gyarapítja a kísérletezők szertárát. Tiberlus Cavallo 1777-ben átalakítja a Canton-féle elektroszkópot elektrométerré. A bodzabél golyók sikja mögött elhelyezett tapasztalati skála mérhető, arányos összehasonlítást tesz lehetővé. 1786. A. Bennet elkészíti az első aranyfüstlemezes elektroszkópot, amely érzékenységével minden eddigi mérőeszközt felülmúl. Kisérleti eszközként igen hasznos a süritők legelső formája, a leydenl palack. Jelentősége abban rejlett, hogy eszköznek bizonyult a villamosság konkrét értelemben vett megjelenítése szempontjából. S hogy mennyire "konkrét", hadd idézzem Musschenbroek állásfoglalását, aki a leydeni palack ütését oly szörnyűnek találta, hogy még Franciaország koronájáért sem ismételte volna meg a kísérletet. Ehhez persze hozzátartozik, hogy az 1745-ben Klelst és Musschenbroek által készített leydeni palack egy vízzel töltött üvegedényből állt, melynek belső felülete maga a viz, külső felületét pedig az emberi kéz - amiben tartották - képezte. A vízben elhelyezett vasszeg volt a kivezetés. A kísérletezést szinte azonnal követte az elméleti eredmény is; Wilson 1746-ban megállapítja, hogy a leydeni palack kapacitása egyenesen arányos a felülettel, és fordítottan a szigetelőréteg vastagságával. 1749-ben W. Watson és Bevis éppen a palackkal való kísérletezés veszélyessége miatt átalakitják azt; az üvegedény belső felületét cink, a külső felületét ólom és cink fóliával boritják. Ez lesz a leydeni palack végső alakja. Ugyanebben az évben Bevis kísérletei során rájön, hogy a sürltő alakja nem befolyásolja a kapacitását; elkészitl azt a kisérleti eszközt, melyet később Franklintáblának neveznek; a kívül és belül, szélein cink fóliával bevont üveglap, sík elrendezése alapján sokkal alkalmasabb a kísérletezésre. 1767-ben T. Lane a leydeni palack két elektródáját egy-egy fémgolyóra vezeti ki, melyek távolsága pontosan állitható. íme az első, konkrét mérésekre alkalmas eszköz, hiszen a kisüléskor mért golyótávolság és a leydeni palack geometriai adatai összefüggésként szolgálhatnak a töltés nagyságának kiszámításához.