Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Oszetzky Gábor: Villamos alapjelenségek korai megfigyelése és vizsgálata (1700 és 1800 között Közép-Európában és hazánkban)

A dörzsöléssel nyert elektromosság "előállítása" nehézkes. Amikor süritőkkel kezdenek kísérletezni, egyre nagyobb töltésmennyiséget kell létrehozni, ami már közel sor", egyszerű. A kísérletezések megindulásával szinte egyidejűleg kezdődik az elektrostatikai gépek fejlődése is. Guericke 1603-ban ír először ilyen gépről, melyet ő szerkesztett, s amelynek fő része egy kén golyó volt. Ezt kézzel gyors forgásba hozva azt tapasztalta, hogy a pörgő golyó kisebb tárgyakat (pl. papirszeletkéket) hirtelen magához ránt, majd egy idő múlva eltaszítja azokat. Sötétben megfigyelve mindezt, gyenge fényjelenséget is észlelt. 1706-ban Hawksbee a borostyánkövet üveggel cseréli fel, amelyet gyapjúval dörzsölt. Kísérletét légritkított üveggömbbel végezte, s ha kezével közelitett a megdörzsölt üveggömbhöz, 1-2 cm-s szikrákat tudott abból kicsalni. A kísérletet később Hausen is elvégzi, sőt őt követően 1744-ben Bose is, aki a Hausen-féle gép hatását egy fém hengerrel - konductorral - növeli, ez utóbbiban öszszegyüjtve a statikus töltést. Winkler 1745-ben a dörzsölés helyett az üveggolyó mechanikus forgatását javasolja, a töltés elvezetésére pedig rugóval feszitett párnát alkalmaz. Széles látókörét bizonyítja az is, hogy analógiát von a statikus gép szikrái és ütése, valamint a természetben előforduló villámlás és mennydörgés között. Mindezt 1746-ban, tehát Franklin munkássága előtt. 1753-ban J. Canton felfedezi az influencia, az elektromos megosztás jelenségét. Még ugyanebben az évben Wilcke meg is magyarázza ezt, felállítva az elektromos megosztás elméletét. 1755-ben a svájci von Plánta megszerkeszti az első influenciagépet. Ezek a mai értelemben vett "megosztógépek". melyekkel tekintélyes potenciálkülönbség hozható létre. S végül zárjuk a sort az az idő szerinti legtökéletesebb ilyen masinával, melyet a Wilcke-féle teória alapján Volta szerkesztett 1775-ben. Volt a megfigyeléseknek és kutatásoknak még egy irányzata, amely a légköri jelenségek vizsgálatát célozta. A nagymennyiségű kísérleti anyag és megfigyelés értékelésében ha nem is európai, de jelentős helyet foglal el az amerikai B. Franklin. Az elektromos csucshatás ismeretében létrehozott villámhárító bevezetése és használata az ő nevéhez fűződik - sok egyéb pozitívummal együtt - még akkor is, ha nevezetes sárkánykisérletét, egyes források szerint, Európában hasonló kísérlet már megelőzte (Dalibard 1752). Az elektrostatika a XVni. század végére gyakorlatilag összeáll, csupán a jelenségek kvantitatív összefoglalására van szükség. A törvény megalkotása Coulomb nevéhez fűződik. Coulomb célja az elektromos testek egymásrahatásának nagyságát, a vonzás és taszítás számszerű mértékének meghatározását adni. Kísérletéhez torziós mérleget használt, amelyet már Cavendish is alkalmazott az általános tömegvonzás törvényének kísérleti igazolásához. Az eredmény nagy visszhangot keltett, mert pontosan egybevágott a már ismert Newton-féle általános tömegvonzás képletével. Hasonló eredményeket kapott Coulomb a mágneses erők kvantitatív vizsgálatakor is (1785). A XVBI. századi villamos kutatás ezzel gyakorlatilag le Is zárul. A rendelkezésre álló ismeretek többet nem is nagyon tettek lehetővé. A villamosság további fejlődéséhez elektromos áramra van szükség, amely a következő század terméke lesz majd. Volta és Ampere, Faraday és Maxwell azok, akik a lehetőségek uj irányait szabják meg.