Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Szabadváry Ferenc: A technikai fejlődés egyes jellegzetességei Közép-Európában a 18. században

ujabb jelenséggel: megalakulnak a politechnikumok. Ezek a kifejezetten technikai fel­sőbb iskolák, melyek azonban mégis jóval alsóbbrendüek voltak, mint az egyetemek. Még közel egy évszázad kell, mig műegyetemekké alakulhatnak. S érdekes, a poli­technikumok nem a fejlett ipari országokban alakultak meg, hanem megint itt Közép­Európában van a bölcsőjük. Bár az École polytechnique 1794-ben alakult Párizsban, de ő csak névadó, tartalmilag nem azonos az itt kialakult politechnikumokkal, hiszen felsőbb katonai-műszaki iskolává vált hamarosan, s még máig is az. A polgári, elsősorban gépészeti-építészeti-mechanikai-kémiai ismereteket okta­tó politechnikumok elsője a prágai (1806), azt követte a grazi, a bécsi. Csak azután, 1825-ben jön létre az első Németországban, Karlsruheban, utána gyorsan másutt, parmstadt 1826, München 1827, Drezda 1828, Stuttgart 1829, Hannover 1831 stb.) 1845-ben Budán is megalakult a politechnikum, a József Ipartanoda. Ez a fajta mű­egyetem tulajdonképpen napjainkig is e közép-európai területre jellemző. Francia­országban. Angliában, Amerikában később és másfajta szervezettel alakultak ilyen iskolák. Csak a legutóbbi korban kezdenek egymáshoz közeledni a formák, de ugyan­akkor napjainkban kezd eltűnni a különbség is egyetem és műegyetem közölt. Német­országban számos Technische Hochschule felveszi az Egyetem (nem Műegyetem) ne­vet, pl. Stuttgartban, és épiti ki a technikaiak mellett a klasszikus fakultásokat, vagy megtartván műegyetem nevét teszi ugyanazt, mint Münchenben, ahol a műegyetem­nek még orvoskara is van, vagy forditva, egyetemek alapítanak mérnöki fakultásokat, mint Jugoszláviában. (Érdekesség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy a Műegye­tem elnevezés magyar találmány: a budai politechnikum magyarul már 1860-toi trü — egyetemnek nevezi magát. A német analógok még nem voltak Technische Universi­tatek, hanem csak Technische Hochschulék. Ez azonban csak elnevezésbeli és nem tartalmi különbséget jelentett közöttük.) Ez az integrálódási folyamat szükségszerű: a tudományok válaszfalait a megismerés egyre inkább lebontja, s mindenhol keresik a módját, hogy az oktatás szervezete valahogy kövesse ezt a tényt. A tudományos-tech­nikai forradalom korában valósul meg tehát az, ami a XVIII. század végén már ha­tározottan megindult, aztán egyszerre megszűnt s a fejlődés más irányt vett. Nem vállalkozom arra, hogy a XEX. század elején mutatkozó fordulat okait megmagyaráz­zam. Nem is tudnám. De azt hiszem, megérdemelne e kérdés, nevezetesen a műsza­ki oktatás elválása és önálló uton történő fejlődése, közelebbi vizsgálatot. Néhány gon­dolatot azonban felvetnék: nem állítom, hogy biztos kiállják a kritikát. Nyilván össze­függésben áll mindez, amit e fordulatról mondtam a kameralisztika általános csőd­jével. A kapitalizmust nem lehetett "felépíteni" gazdaságilag erős, érdekeiért önma­gában kiállani tudó polgári osztály nélkül. S ezen az egész közép-európai tájon tulaj­donképpen ez hiányzott a XVni. században. Az üzemeket állami támogatással alapí­tották: igen sokszor nem is polgárok, hanem vállalkozó kedvű arisztokraták. Még Magyarországon is találhatunk belőlük eleget. Ezek nem lettek igazi vállalkozók, la­tifundiumaikból akartak állami segítséggel még több hasznot, lehetőleg iparban dol­goztatott jobbágyaik segítségével. A polgári gyáralapítók pedig hűen szolgálták az ál­lamot, hiszen annak jóvoltából és segítségével gazdagodtak. Talán jobban érezték ma­gukat, ha gyermekeik a rizikós gazdasági élet helyett biztos állami hivatalt vállaltak. Abból még segíthettek is a manufakturáló rokonon. Különösen Ausztriában és Csehor­szágban udvarhü, kormányhü és a közös érdekeken, hivatalokon keresztül összefonó­dott nemesség és polgárság alakult ki, amely összefonódottság jó egy századot kibirt. A Habsburg birodalom végül is győzött a hosszú háborúban a francia forradalom, majd Napóleon ellen. De ezalatt feladta felvilágosult eszméit, nem akart a tűzzel ját­szani. Azonkivül nem is tudott ipart támogatni, hiszen az egész államot hajszál híján csődbe vitték a végeláthatatlan hadikiadások. De a háború mindig jó talaj a kapitalista

Next

/
Oldalképek
Tartalom