Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Vajda Pál: Ipari régészet – műszaki emlék-védelem
Ez az értékrendi osztályozás ráilleszthető a már előbb tárgyalt ipari objektumokra, de tágabb értelemben szabadon hagyja ezek megfogalmazását. Meg kell jegyezni, hogy ez a megfogalmazás éppen nem egyszerű. Az ipari forradalom fészkében, Angliában, a hivatalos szervek meglehetősen szűken értelmezik e fogalmat: épületet vagy beépitett szerkezetet értenek ezalatt.. Ugyancsak leszűkíti - társadalmilag - az NDK-ban használatos megfogalmazás is a tárgyakat, amely az ilyen emlékeket az ipari proletariátushoz köti. Ugy tűnik, legáltalánosabban a lengyelországi műemlékvédelmi törvény definiciója alkalmazható számunkra (7): "A technika emléke ezért minden olyan tárgy, amely az emberi tevékenység révén keletkezett, amely a természetnek saját céljaira való felhasználását szolgálja, és amely annyira értékes, hogy ezt a tevékenységet olyan fokon dokumentálja, amely állandó megőrzését, mint kulturértéket- kétségtelenül szükségessé teszi." Az egyes esetek egyedi elbírálása még itt sem mindig egyszerű, mert az Ipari műemlékek tárgya alkalmanként más tudományterületekhez is tartozhat. így elsősorban a néprajz (esetleg még az ősrégészet is), másrészről a műemlékvédelem jöhet számításba. Önmagában nem okozna zavart, ha valamely objektum többfelől is figyelmet érdemel, a gyakorlati tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ilyenkor a sok gazda közt gazdátlan marad a kérdéses emlék. Végeredményben ugy látszik, hogy az ipari műemlék megítélésénél nem lehet az egyes államok társadalmi-gazdasági fejlődését figyelmen kivül hagyni. Magyarországon egy szervezettebb manufaktúrát ipari műemlékként tarthatunk számon egy olyan korból, amikor pl. ugyanaz a technológia Angliában már csak jelentéktelen kisiparnak számitana. A németországi műemlékvédelmi törvény szerint (8) műszaki kulturemléknek nyilvánítandó mindaz a műszaki-ipari létesítmény, amely határkövet jelent a termelőeszközök fejlődésében, vagy a technika fejlődéstörténetében egy lezárt időszakot képvisel, vagy egy bizonyos tájban a termelési módra jellemző. Az évtizedek óta kialakult német muzeológiai gyakorlat az emlékek rendeltetés szerinti csoportosítására az alábbi felosztást javasolja (9): I. Bánya- és kohóipar, II. Fémfeldolgozás és gépgyártás, KI. Épitőanyaggyártás és építészet, IV. Energiatermelés, V. Textil- és egyéb könnyűipar, VI. Közlekedés és kereskedelem, VB. Mezőgazdaság és élelmiszeripar. Ez a felosztás, az előbb idézett értékrend-csoportosítással az ipari műemlék fogalom fentebbi definícióját figyelembe véve, nálunk is használhatónak látszik. IPARI RÉGÉSZET (Ipari műemlék) « Az ipari műemlék fogalma azért is érdemel bővebb figyelmet, mert egy - kissé szükkörü - meghatározás szerint az ipari régészet az ipari műemlékek tanulmányozásával foglalkozik. Tárgyköre valójában ennél jóval tágabb, bár akadnak szakemberek, akik teljesen kétségbe vonják az "ipar" és a "régészet" szavak ilyen párosításának jogosságát. A köztudatban az ipar egy ujabbkori képződmény, míg a régészet (archeológia) ősi dolgokkal foglalkozik. Valójában ezek a megállapítások felületesek. Egyik támasza e nézetnek az a - főleg Angliában és Németországban elterjedt - szemlélet, amely az ipart az ipari forradalomhoz köti. Ám ezzel kapcsolatban K. Hudson joggal jegyzi meg (2): "Az ilyen szerkezetek és gépesítési darabok nagyrészt a XVn-XIX. században keletkeztek, mindemellett van sok korábbi és számos, főleg ujabb gyártmány, mint amilyen az elektronika, repülés és műanyag, amely jóval későbbi."
