Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Vajda Pál: Ipari régészet – műszaki emlék-védelem

Az ipari archeológiát nem lehet sem korra, sem tárgykörre leszükiteni. E téren összevág M. Eyth hét évtizeddel ezelőtti nézete: "Technika mindaz, aminek az emberi akarat testi formát ad" és a többször idézett Hudson-meghatározás (2): ipari régészet a "tegnapi ipar tárgyi maradványainak szervezett, módszeres tanulmányozása". Ebbe a meghatározásba már belekerül, sőt jelentős csoportot alkot az ipari műemlékek családja. Az ipari régészet ilyen tágabb értelmezése nagyon széleskörű vizsgálódási területet biztosit. Egyrészt a kutatási lehetőségek kiterjednek az őskor és a történelmi ókor termelőeszközeire is. Ezzel kapcsolatban érdemes utalnunk arra a tényre, amelyet a németországi technikatörténészek évtizedekkel ezelőtt felismertek: más ismeretek történetével ellentétben a technika története "élő" tárgyakon is tanulmányozható. A ma még kőkori körülmények közt élő népek eszközkészitése, az elmaradott társadalmak (pl. az egykori gyarmatok) fémfeldolgozása stb., szemléletesen mutatja be az ősi Európa és Közel-Kelet kezdeti technológiáit. Ebben a vonatkozásban rá kell mutatnunk, hogy nagyon termékeny együttműködési lehetőség kínálkozik az ipari régészet és a kisérleti archeológia között. Ez utóbbi azt a célt tűzi ki, hogy pl. a feltárt maradványok alapján rekonstruálja az ősi szerszámkészités és anyagfeldolgozás technológiáját. így pl. V. B. Proudfoot és munkatársai (11) sikeresen utánozták egy, i. sz. n. századból származó angliai vasolvasztó működését. Ugyanennek az egykori vaskohónak maradványai egyúttal értékes ipari műemléknek is számitanak. Szép példája az ipari régészet és az archeológiai kisérletek együttműködésének a honfoglaló magyarok un. visszacsapó Íjának rekonstruálása László Gyulától (12). E többrétegű, csontlemezekkel Is rugalmassá tett Íjaknak csak néhány töredéke és egyes nem túlságosan jó ábrázolásai maradtak fenn. Ezeknek alapján sikerült utánozni és működőképes példányokban előállítani - ezt a középkori, Nyugat-Európában nem használatos, igen nagy erejű ij-tipust. (Emlitést érdemel, hogy hasonló ij leirása szerepel már az Odüsszeában is.) Semmiképpen sem köthetjük azonban az ipari régészet munkaterületét a régi korokhoz. A bányamüvelés és üvegipar emlékei a késő középkortól folyamatosan fennmaradtak - tehát még az ipari forradalom előtti időktől! -, a gépgyártás kezdeti emlékei a XVn-XVIII. századból származnak, egyes munkagépek és közlekedési eszközök, malmok stb. a mult századból is jelentős ipartörténeti emléknek számitanak, mig pl. az olajbányászat emlékei nyilvánvalóan csak a XIX. század utolsó harmadától bukkannak fel. Mivel mindezek, koruktól függetlenül az emberi munka dokumentumai, egyaránt az ipari régészet vizsgálódási körébe tartoznak. AZ IPARTÖRTÉNETI EMLÉKEK KUTATÁSA ÉS VÉDELME Angliai szakemberek az ilyen célú vizsgálódások kezdetét a mult század második felére teszik. Isaac Fletcher csillagász és amatőr régész 1878-ban megjelent "West Cumberland kőszéniparának régészete" cimü cikke jelenti a kezdetet (13). Rá kell azonban itt mutatnunk, hogy hasonló célú feldolgozások már korábban napvilágot láttak, így pl. Boldogréti Vig László a Pest-Budán megjelenő "Tudományos Gyűjtemény" 1817 évi kötetében a legrégebbi magyar könyvnyomtatókról közölt ismertetést (14), ugyanitt Trattner János Tamás - maga is nyomdász és könyvkiadó - az akkori nyomdaipar helyzetét és fejlődését tárgyalja (15). Nagyobb számban azonban csak a századforduló után láttak napvilágot az ilyen feldolgozások. Értékes munkát végeztek a nagyobb gyárak, üzemek történetének kutatói, bár ezek a jobbára évfordulókra megjelent tanulmányok nem lehettek mentesek bizonyos mértékű propagandisztikus célzattól. A tudományos - és rendszeres - kutatás elsősorban a technikatörténeti muzeumok kialakulásával kapcsolatos. 122