Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Karlovits Károly: Kruspér István a geodéziai műszertervező
23. ábra Szögfelrakóműszer rajza Kruspér Földmértan c. könyvéből . .. Hogy a szögmérés és felrakás a fentebbi pontossággal eszközöltethessék a beosztott kör sugarát 5 — 6" (cca. 150 mm)-nak kell venni. Célszerű az Alhidade végén egy rugós lemezkét erősíteni meg, egy finom tűvel ellátva, mely lenyomtatván az Alhidade éli hoszszában egy kis lyukacskát szúr, s ezáltal a szög szárát megjelöli" 77 . A leírt szögfelrakó műszer ma már nem található meg — elveszett. A leltárkönyv így örökítette meg: „1)25 7. A 19 Steffen-féle szögfelrakó 2-es nonius leolvasással. Régebbi leltár ^ . Tehát a műszer cégjelzéssel volt ellátva. Feltétlenül Kruspér tervezte és Steffennel készítette el az egyetem műszergyűjtemónye számára. Elkészítés időpontja 1857 — 68 közé tehető. •2. Műszer a mért távolság vízszintesre redukálásához A geodéziai távolságmérésnél a vízszintes távot keresik, amit azonban csak vízszintes távcsőállásból, vagy ferde távcső állásnál számítással kaphattak meg. Ez az eljárás lassú. A mezei (terep) munkát megnyújtja, nyugtalan felszínű terepen nehézségekbe ütközik. Ezért a geodéziai műszer-szerkesztők arra törekedtek, hogy a műszer által mért ferde távolságot valamilyen módon vízszintesre redukálják és a műszerről a vízszintes táv közvetlenül, vagy egyszerű számításhoz a szükséges adatok leolvashatók legyenek. A vízszintesre redukálás műszereivel különösen a múlt század utolsó negyedében sokan foglalkoztak. Számos és helyes alapgondolat gyakorlati kivitelezését a mechanikai megoldások bonyolulttá, nehézkessé, gyakran lehetetlenné tették. E műszerek általában teodolitszerű felépítésűek, és redukáló tahimótereknek nevezik ezeket. Közülük nevezetesebbek — mind más alapelvet képviselve — : a francia Sanguet (1865), az angol Eckhold „Omnimeter"-e (1868), az osztrák Wagner „Topografimeter"-e (1876), szintén osztrák TichyStarke — már említett — műszere (1880), stb. Kruspér már egészen korán — még a bécsi tartózkodása idején — foglalkozott a vízszintesre redukáló műszer kérdésével. Ismerjük meg a Kruspér által tervezett műszert ismét az ő leírásából: „(A 24. ábra) a mérő-asztalhoz tartozó nózgevonasznak egy részét ábrázolja, ugy, amint azt én a vízszintes vetület meghatározására alkalmaztam 78 . Itt A a vonasz, B a nézge, mely a vonasszal csukló által van összekötve, és a C tengely körül fel s alá hajtható. B végin, oldalt egy kis lemezecske van megerősítve, melyből egy kis tányérka D áll ki. Ennek középpontja a csukló tengelyével C összeköttetvén, egy, a nézge felületéhez párhuzamos vonalat képez. A nézge széli alatt egy beosztott pálczácska E van megerősítve. Ennek beosztásának alapegysége a CD hossz, mely 100 egyenlő részre osztatik; de az E léptékre annak csak fele van feltéve, és a vonások közül minden 10-ik sorjában számozva. Ezen szám sor, 500, 600, 700, 800, 900, 1000. Ezen léptékhez tartozik még egy szintén lemezből készült derék- háromszög, a melynek kisebbik befogóján egy 10 részből álló beosztás — Nonius — van alkalmazva. Ennek segítségével az E osztályrészei még 10 egyenlő részre osztatnak. Egy ilyen részecskét, mely körülbelül 0" —07 hosszú, szabad
