Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Karlovits Károly: Kruspér István a geodéziai műszertervező
szög az egész rud hosszára nézve nagy, a midőn azt a távcső csavarja által, — melylyet körülbelül csak 2 l/2°-ot lehet megmérni — csak ugy lehetne meghatározni, ha a czélpontokat a rúdon közel választanok egymáshoz, azaz: a d-t kisebbnek vennők; mi azonban a szögmérés pontosságának hátrányára szolgálna." Az új lejtmérő- (szintező) műszer az egyetem leltárkönyvében D63 tétel alatt szerepel (a műszer állványába is ez a szám van ütve) a következőképpen: „Kruspér-féle szintező, állvánnyal (objektív nélkül) történelmi becsű..." Ezt a leltárkönyvi bejegyzést 1896-ban Bodola Lajos (1859 — 1936) egyetemi tanár — Kruspér utóda a geodéziai tanszéken — írta. Bodola e szintezőt hitte Kruspér első objektív-mikrométeres műszerének — pedig, mint az előzőekben már láttuk — a kísérleti készüléké volt az elsőbbség. Bodola tanársága idejére ez azonban már elfelejtődött 60 ' 61 (21. ábra). Ez az új I. lejtmérő műszer az 1863 — 66 években készülhetett, 1869-ben már biztosan készen volt, de a heliométer fordulatszámláló szerkezete nélkül. Ezt támasztja alá Kruspér is, mert azt írja, hogy a „. . leírt lejtmérő műszerem pedig, amelynek egy példánya a budai Kir. József-műegyetem gyűjteményében évek óta létezik, egészen új rendszert ábrázol" 62 Az elkészítés időpontjának meghatározása után kívánatos a készítő műhely megismerése is, mert az előző vizsgálatok sem a készítés időpontját, sem a készítő nevét megnyugtató módon nem tisztázták. 63 A műszer kiemelhető távcső tubusán az alábbi vésett felirat található: „A.&R." Hahn in Gassel". Ez a felirat esetleg csak az optikai elemek eredetére — készítőjére — utal. Ez a felirat csak később, — a heliométer fordulatszámláló ráépítésekor, 1870 után — került az objektív tubusra. (A táveső tubusán az objektívnél átalakítás nyomai láthatók, és ezt az állítást feltétlenül alátámasztják.) Mindkét műszer távcsöve — a távmérési kísérleti készülék harmincszoros nagyításaiéi eltérően — már negyvenszeres nagyítású, az optikai rendszer változtatása nélkül. A leltárkönyv az I. műszert 1896-ban már objektív nélkülinek jelzi, a hiányzó objektívet Kruspér a II. javított műszerébe építette be, (a két műszerben a lencsék megcserélhet ők). AII. műszernél a cégjelzés már nem a távcső tubusán, hanem — a szokásnak megfelelően — a vízszintes körön található. Ezt a II. műszert teljes egészében a Hahn cég készítette. (Hasonló analógiák találhatók más műszereknél is, ahol a vízszintes körön (műszer testen) a készítő cég jelét, míg a távcsövön az optikai elemeket gyártó nevét faláljuk 61 . Tehát a műszer készítője nem a casseli Hahn cég — mint korábban állították — hanem más ismeretlen műszerkészítő. A D63 alatt leltározott szintező csak kísérleti műszernek tekinthető, mert létezik a II. javított konstrukciójú műszer is, amely prototípusként szolgálhatott. Az I. műszer készítőjére utaló felirat, vagy a kivitelezőre vonatkozó feljegyzés eddig még nem került elő, tehát a készítő neve csak valószínűsíthető. Az I. műszer készítőjét — Kruspér környezetében — Pest-Budán kell sejtenünk, ugyanis a műszertervező személyes, művezetés jellegű irányítása a műszerkészítósnél akkor szükséges és természetes volt. A Stampfer-rendszerű műszereknél — mint az előzőekben láttuk — a mikrométercsavar menetemelkedés hibáit is a számításoknál figyelembe vették, sőt Kruspér a menetemelkedés hibáira vonatkozó vizsgálatokat is végzett és úgy találta, hogy a pesti NUSS műhelyéből kikerült műszernél e hiba jelentős volt 65 . Kruspér pontosan tudta, hogy a menetemelkedés hibája befolyásolja a mérés pontosságát, ennek ellenére az új szintező műszerénél mórőelemekkónt (a ós /? szögek mérése) mikrométer csavart alkalmazott. Kruspérnak 1859-óta volt kapcsolata Jedlikkel (mint Kruspér dolgozatának vizsgálója). 1863-ban Jedlik ós Kruspér ugyanazon vizsgáztató bizottságban működtek 66 . Jedlik ismerte a Stampfer csavar — menetemelkedósi problémáját Kruspér dolgozatából. Jedliket magát is érdekelte ez a kérdés, mert ezidőtájban (1843 — 1863) foglalkozott az optikai rácsosztó gépével. A rácsosztógóp fő mozgását az osztáshoz szintén csavarorsó adta. A pontos rácsállandó biztosítása csak szabatos menetemelkedésű orsóval volt megoldható. Jedlik hosszú évek során (1850 — 1863) foglalkozott a szabatos menetemelkedésű orsók készítésének technológiájával. Jedlik 1863-ban úgy találta, hogy az elképzelései alapján Nuss által kidolgozott módszerrel megfelelő minőségű orsót készíthet 67 . Ezek előrebocsátása után már látszik, hogy Kruspér és Jedlik kapcsolatban álltak egymással, mert a közös műszaki feladat összehozta őket. Feltételezhető, hogy Jedlik orsókószítési eredménye hatására Kruspér — az előzetes, a menetes orsókra vonatkozó kedvezőtlen tapasztalatok ellenére is — Nuss-t bízta meg új — első — szintező műszerének elkészítésével. Hiszen Nuss ekkor már' — Jedlik nyomán — birtokában volt a közel szabatos menetemelkedésű orsó készítési eljárásának. E feltételezésen kívül Nuss készítői tevékenységét a műszer egyes szerkezeti elemei
