Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Karlovits Károly: Kruspér István a geodéziai műszertervező

emelkedik fel, melyeknek tetején a B tengely nyugszik, felülről egy trapezium alakra kimetszett, három oldalról érintkező födél által lefoglalva, A B tengely két végin, az E oszlopokon belül, coneentricus csapok vannak esztergályozva, melyekre az F áttört oldalrészek vannak tolva, ezen oldalrészek pedig két végükön az U alakú keresztkapesok k által össze van foglalva, s ekképen egy kosrát képeznek, mely a B tengelyen, attól függetlenül könnyen foroghat, de oldalmozgással nem bir. A B tengely közepén szintén U alakra van görbítve, hogy a távcsövet a k keresztkapcsos völgyeletóbe lehessen fektetni, s a távcső tengelye a B tengellyel egyenlő magasságba essék. A távcső tengelye a B tengellyel egyenlő magasságba essék. A távcsőt ágyából ki lehet venni, ós megfordítani, a szintező a távcsőre helyeztetik, s fedő lemezek által lefoglaltatik, hogy a távcső vagy a szintező a műszerről le ne essék. Az F kosár egyik oldalából egy erős kar G nyúlik le, végin egy csavarkával a ellátva; az E oszlop alsó részén pedig c-nél egy lyuk van fúrva, melybe egy gyengén kup alakú csap illik. Ha ezen csap, mely a rajzban csak keresztmetszésben látszik, a lyukban előre tolatik: annak kiálló végébe az a csavar vége felakad, s ekképpen a kosár, illetőleg az abban fekvő távcső, vagy az azon nyugvó szintező ós az alhidade közt egy állandó fekvés hozatik létre, melyet a szintezőnek a limbussal való párhuzamossá tótelére fel lehet használni. Ha pedig azon csak a lyukból kihuzatik: ezen fekvésben egy gyenge rugó általbiztositva van; a G kar az a csap előtt elmehet, s a távcső durva mozgása akadályt nem talál. A B tengelyen, a G karon belül egy erős coneentricus körnegyed M van szilárdul megerősítve. Ezen quadrans a G kar lapját érinti, ós ezzel egy szorító csavar b által, melynek itt csak a vége látszik, összekapcsolható; de ezen kapcsolatot a b csavar megnyitása által meg is lehet szüntetni. Az M quadrans az Alhidadén vízszintes fekvésben levő paránycsavarral P egy, vezető lemezek közt előre és hátra mozogható szánka E által szilárd összeköttetésben áll, olymódon, hogy a quadrans két oldalán e, és ó-nél vékony lapos ruganyos lemezek vannak megerősítve, ezek a quadrans henger alakú felületén egymás mellett keresztben menvén el, a másik végükön a szánka két végin t' ós t'-nél vannak megerősítve. A szánka pedig hosszában át van fúrva, a lyuk végin csavaranya van metszve melybe a csavarorsó bele illik, s a csavarfeje, ós az anyaközt egy gyenge tekercsrugó által gyenge feszültség van előidézve. Ha a P paránycsavar forgattatik a szánka előre vagy hátra mozog, ezáltal a quadrans hengerfelületén egyik lemez le, a másik feltekergődzik. S ha még hozzátesszük azt, hogy az et lemez a henger közepén fekszik s egy kissé szélesebb, mint az e' f'-el jelöltek, melyek amannak két oldalán feküsznek, hogy oldalnyomás elő ne állhasson; továbbá, hogy az ef lemezt egy, az f pontban helyezett csavarkával tetszés szerint lehet feszíteni: egy minden tekintetben biztos magasságmérő készülék áll előttünk, mely csavarral az ívet méri. A csavarnak 120 forgása van, melyek közül 80 megyén l"-re, egy forgás szögértéke 10 —12'. A csavarfő 100 egyenlő részre van osztva, s minthogy a csavar igen finom metszésű, az egész forgások leolvasásának könnyítésére, a szánka vezeték keresztkapcsa R belsejében egy számláló készülék van helyezve, melynek két ablakoeskája van egymás felett; a felsőben a tízesek, az alsóban az egyesek, a g csavarfőn pedig a mutató vonás által mutatott tört részek olvastatnak le. A csavarorsó fején még egy külpontos forgató csap V látszik; ezzel a csavart gyorsan lehet forgatni, mi a forgások nagy száma miatt különben hosszabb időt venne igénybe. Ezen leírásból megérthető, hogy ha a b csavart megnyitjuk, a távcsőt durván fel s alá lehet mozgatni; ha pedig azt meghúzzuk: a távcsőt a paránycsavar által lehet mind fel, mind lefelé mozgásba hozni, s eképpen a magassági szöget mind alulról felfelé, mint megfordítva meg lehet mérni, a mint épen azt a quadrans fekvése kívánja. A távcső végre egészen az én távmérőm szerint van készítve, annak gyútávja 14 — 15" (cca. 380 mm), a tárgylencse közepén át van metszve, s az egyik fél a távcsőben szilárdul meg van erősítve, a másik egy mozogható táblácskába foglalva, amelyet a h paránycsavarral fel és lefelé lehet mozdítani. Ezen paránymórő szolgál az oc szög megmérésére; a csavar egy forgásának szögértéke körülbelül 4'. Az egész forgásokat egy kis léptéken a távcsőfő oldalán, a tört részeket pedig a 100 részre beosztott csavarfőn lehet leolvasni. Ha a műszert közönséges lejtmérósre akarjuk használni, a mozogható lencsefélt hatályon kívül kell tenni, hogy a kettős képek zavart ne okozzanak. Erre szolgál egy a távcső belsejében helyezett, félkör alakú ellenző, melynek tengelye a távcsőből kiáll, s egy gombban végződik. Az ellenzőt ezen gombnál fogva a távcsőben keresztbe lehet állítani, s ekkor a mozogható lencsefélbe ható sugárok felfogatván, képet nem alkothatnak, hanem csak a másik lencsefél képe látszik egyedül. Ezen műszernek elméletét egy külön füzetecskében közölni szándékozván, e helyen csak azt kívánom még megemlíteni, hogy a műszerrel a Stampfer-fóle képletek szerint is lehet mind a lejt- mind a távmérést eszközölni, ha a szögmérés a P paránycsavar által vitetik véghez, mi különösen akkor lesz előnyös, ha a rúd közel van a műszerhez, tehát az