Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Karlovits Károly: Kruspér István a geodéziai műszertervező
A szintezőműszerekkel tereppontok magasság különbsége mérhető meg. A szintezőműszer távcsövének irányvonala párhuzamos a műszer szintezőlibellájának hossztengelyével. A műszeren levő szintezőcsavarral a szintezőlibella, ezzel együtt a távcső irányvonala vízszintesre állítható. A műszer leolvasása a beosztott szintezőlécen a távcső vízszintes 1. ábra Heron közlekedőosöves szintező dioptrája (i. e. 100 körül). irányszálával történik. A szintezőműszer távcsöve függőleges síkban kismértékben (10°) dönthető, ezért a műszerrel enyhébb esések és függőleges szögek mérése is lehetséges, akkor, ha a szintezőcsavart beosztott mikrométer csavarral helyettesítik. A szintezés módszereinek és műszereinek története az emberiség történetének legkorábbi idejére nyúlik vissza. Amint egy nép abbahagyta nomád életét, letelepedett és megkezdte a földművelést ós az építkezést, vízfolyásokat szabályozott, öntöző csatornákat létesített, már szinteznie kellett. Az ember hamar rájött arra, hogy miként lehet egyszerű függővel vagy a nyugvó víz felszínével vízszintes irányt kitűzni és ezzel magasságkülönbséget mérni. A szintezés módszereinek és műszereinek ősrégi voltát igazolják a függős háromszögek Egyiptomban, Babilóniában és Kínában megmaradt példányai. Egyiptomban annyira közismert volt, hogy alakját a hieroglifák közé is felvették. A szintezésről és műszereiről a legrébibb írásos feljegyzés az alexandriai Heron (i. e. 100) művében maradt fenn. Az ő idejében már ismeretes volt — többek között — a közlekedőcsöves szintező dioptra (1. ábra) és a vízszintessé tett léccel végzett mérés — a mai lépcső mérés. Az általa ismertetett szintezési eljárások lényegében majdnem megegyeznek a mai módszerekkel és ez kétségtelenül hosszú, fejlődési folyamat eredménye volt. A rómaiak geodéziai műszereit Vitruvius (i.e. 15.) műveiből ismerjük. Ilyen műszereket használtak hazánkban is a római mérnökök egyes vízépítési munkáiknál (Pl. BalatonSió szabályozás, Szombathely (Savaria) kb. 20 km hosszú vízvezeték építésénél stb.). A Pannóniában használt geodéziai műszerek néhány töredéke az aquincumi ásatások során elő is került 7 . A korra jellemző, hogy a rómaiak nem Heron közlekedőcsöves szintező dioptráját, hanem Vitruvius sokkal tökéletlenebb műszereit használták. Több, mint másfél évezrednek kellett eltelnie — Herontól — hogy a szintezőműszerek történetében fejlődés mutatkozzék. Ezt az új időszakot a távcső és a libella feltalálása vezette be. Picard (1620 —1684) francia geodéta szerkesztett elsőként távcsővel felszerelt szintezőműszert 1674-ben. Távcsövét függővel lehetett vízszintessé tenni. Picard nyomán majd egy évszázadon át többnyire libella nélküli, függős műszereket készítettek (Huygens, Roemer, La Hire, Keith stb.) noha a libella már akkor ismert volt (2. ábra).
