Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Karlovits Károly: Kruspér István a geodéziai műszertervező

2. ábra Picard távcsöves ós függős szintezőműszere 1674-ből A libella gondolata és kivitele a szintezésnél a francia Thevenot-tól származik. Ő a libellát hosszirányú metszetében egyenesnek képzelte és készítette el. Ez a téves hiedelem annyira gyökeret vert, hogy — bár 1798-ben a dán Bugge helyesen írta le a belül hossztengelyében ívesen csiszolt libellacső szerkezetét — az új, geodéziai célokra is megfelelő libella ekkor még nem terjedt el. Az egyenes libella mellett szállt síkra még a nagytekintélyű ifj. T. Mayer (1752 - 1830) is. Időközben — 1702-ben — megjelent Mailét (1630 — 1706) geodéziai tárgyú munkája, amelyben különféle szintezőműszereket írt le. Egyik műszere már egészen közel áll a mai szintezőműszerekhez, ennél a távcsövet ós a libellát egy négyzet keresztmetszetű hosszú csőbe szerelte be. A távcső függőleges síkban mozgatására szintezőcsavar szolgált. A műszert gömbcsukló segítségével lehetett vízszintes síkban forgatni. A műszernek háromlábú állványa volt (3. ábra). BranderP. G. (1713 — 1783) a Mailet féle szintezőműszert lényegesen tökéletesítette azzal, hogy a távcső kiemelhetőségót és átfordíthatóságát megoldotta. A Mallet-féle szintezőcsavart mikrométer csavarral helyettesítette, ez a függőleges síkban (magasság) történő mérést lett volna hivatott megoldani. A mikrométer csavar technológiai okokból még nem felelt meg a kívánalmaknak, nem is alkalmazták. A Brander-féle szintezőműszert (mikrométer csavar nélkül) szintezőcsavarral a Mallet-féle állvánnyal egyesítve keletkezett az a műszertípus amelyet az 1840-es évekig általánosan használtak (4. ábra). A XIX. sz. első évtizedében a bajor Reichenbach (1772 — 1826) megszerkesztette — korábbi elgondolások alapján — a távcső látómezejébe épített állandó száltávolságú belső alapvonalú távmérőt

9

.