Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái

folyamatának kutatását döntően előrevivő ötlettel álljon elő valaki a század első éveiben. A fotoszintézisről alkotott ismeretek nem fejlődhettek a radioaktív nyomjelzéses módszer széleskörű alkalmazása nélkül. A Szilárd által leírt ismeretek lényegében Priestley, Ingenhousz, de Saussure XVIII. századi eredményein, valamint Baeyer (1870.) hipotézisének modernizált, néhány részeredménnyel kiegészített változatai.

44 A fotoszintézis menetének formaldehides hipotézise meglehetősen népszerű volt Szilárd munkájának idején, bár egyesek kétségbevonták azon az alapon, hogy a növények nem tartalmazzák ezt az anyagot.

45 A folyamat mechanizmusának tisztázására csak a C

14 izotóp használata után volt lehetőség M. Calvin kutatásai alapján, a II. Világháború után. A fotoszintézis kutatása szorosan összekapcsolódik a klorofil szerkezetének felderítésével. Már említettük M. Cvet nevét, aki a kromatográfiás módszerrel nagy eredményeket ért el ezen a területen. Az elválasztási módszerek fejlődése döntően hozzájárult a szerkezet felderítéséhez. Meg kell említeni Willstátter úttörő jelentőségű munkásságát e kérdésben. A klorofil szerkezetének végső bizonyítása csak a legújabb időkben sikerült. A szerkezetbizonyító szintézis 1960-ban készült el. Szilárdnak a sugárzások biológiai alkalmazása iránti érdeklődését jelzi, hogy részt vett — mint az Orvosi Hírlap beszámolójából kiderül —

46 egy 1906-ban Nagyváradon rendezett orvosi konferencián, ahol előadást is tartott. Beszámolójában a különféle sugárzások terápiás hatását taglalta. Sajnos az előadás eredeti szövegét eddig nem sikerült megtalálnunk. Szilárd Béla tudományos munkái párizsi ösztöndíja előtt Úgy látszik, szerves kémiai munkássága nem jelent egyértelmű „vargabetűt" pályafutásában, mert fotokémiai tanulmányait az újabb ismeretek alapján ki tudja terjeszteni speciálisan a fényérzékeny szerves anyagok területére.

47 Ebben a cikkben a korábbiakhoz képest egyetlen említésre méltó momentumot találunk, nevezetesen azt, hogy itt már megfogalmazódik a kvantitatív fotokémiai vizsgálatok igénye. Az ilyen vizsgálatok nehézsége — mint Szilárd kifejti — a fényintenzitás mérésének megoldatlansága. 1906-ban a lumineszcencia jelenségéről is külön cikkben számol be.

48 Ez az ismertetés a már jelzett okok következtében szintén csak a fenomenológia szintjén mozog. Lényegében nem tesz, de nem is nagyon tehet mást, mint felsorolja azokat a rendszereket, amelyeknél lumineszcenciát tapasztaltak. Külön cikket szentel az emberi szervezet sugárzás-jelenségeinek. A közlemény ismeretterjesztő jellegű, de saját kísérletekről is beszámol. A téma végeredményben a biolumineszcencia néhány kérdése, amelyek közül egyesek határozottan rejtélyesnek tűnhettek. Már bevezetésünkben említettük, hogy a lumineszcenciának gyakran adtak antropomorf magyarázatot. Szilárd ezekre és főleg a spiritiszták áltudományos kísérleteire reagál: különféle szerzők kísérletei azt mutatták, hogy „. . . főképpen az agynak vannak ilyen kisugárzásai. A dolog engem is annyira érdekelt, hogy megkísértettem a sugárzásoknak a foszforeszkáló ernyővel való kimutatását. Mindig két, lehetőleg teljesen egyenlő ilyen ernyőt használtam, melyeknek egyike az ellenőrzésre lett volna hivatva. Azonban a villódzás fokának megítélése annyira egyéni, s a diszpozíciótól, meg más körülményektől függő, hogy tárgyilagos véleményt mondani a dologról teljesen lehetetlen."

49