Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái
A továbbiakban a szubjektív megítélés kiküszöbölése érdekében az ernyő fényképezésével akarta a kérdést eldönteni, de természetesen így sem kapott eredményt. Szilárd véleménye, — mint a közlemény további részéből kiderül — hogy a sugárzást kémiai folyamatok okozzák. Az emberi testben a lecitin átalakulását, elsősorban oxidációját tekinti a világítás okának. A biolumineszcenciára vonatkozóan Szilárd határozottan vitatja Molish álláspontját, aki szerint valamely világító tulajdonságú „photogenz "-nek nevezett anyag okozza a sugárzást. Szilárd szerint felesleges ilyen anyag kivonásával fáradozni, mivel a jelenségeket kémiai okokra lehet visszavezetni. Különös, hogy a XX. században még előfordulhatnak az imponderábiliákra emlékeztető elméletek! Persze, amíg a valóban átfogó tudományos magyarázat meg nem születik, sok téveszme lehetséges. A lumineszcencia problematikáját csak a modern fizika erdményei tudják kielégítően értelmezni, Szilárd korában azonban a tudomány még nem érkezett el idáig. Szintén az 1906-os közlemények közé tartozik egy cikk, amely a fotokémia és a szilárdtest fizika közötti kapcsolatra utal. E két tudományterület bizonyos pontokon kölcsönösen fedi egymást. A találkozási pontok egyike a szilárd fázisban fény hatására bekövetkező kémiai átalakulások. Szilárd Béla aktívan nem kutatja ezt a területet, de figyelmét, mint az a kősó színével kapcsolatos tanulmányából kiderül, nem kerülte el ez a kérdés sem. 50 " A szerző leírja, hogy voltak olyan nézetek, amelyek a kősó színét a bennük található szennyezéssel hozták kapcsolatba, de mint azt a besugárzott sókristály ultramikroszkópiája bebizonyította, ez az elképzelés tévesnek bizonyult, a színt a sugárzás hatására kivált nátrium okozza. A kősó színével kapcsolatos kérdések — amennyiben egyáltalán a kémia tárgykörébe sorolhatók — szintén a sugárhatás kémia jelenség körébe utalhatók, ezen belül ismét kapcsolódunk a dozimetria területéhez, mivel a nátriumkloridot — a kloroformban oldott jodoformhoz hasonlóan — szintén használták intenzitás mérésre a század elején. 51 u-t A Szilárd által használt másik dozimetriai rendszert, a kloroform-jodoform rendszert, ugyanebben az évben vizsgálja tovább. Ezt a munkát tekinthetjük az. adott időszakban Szilárd legfontosabb önálló tudományos munkájának. E tanulmányt 1906-ban Henry Poincaré mutatta be a Francia Tudományos Akadémián. (Megjelent az Akadémia Comptes Rendus-jében.) 52 A vizsgálat a rendszer bomlásának mechanizmusát kívánja tisztázni kvantitatív módszerekkel. A többféleképpen megvilágított oldatból kiváló jód mennyiségét mérte Szilárd, méghozzá a kinetikus vizsgálatok miatt meghatározott időközönkénti A mérések végeredménye, hogy a rendszer autokatalitikus folyamat útján bomlik el, az autokatalízis lefolyását grafikusan ábrázolja, majd a görbét elemezve megadja a reakció kinetikai egyenletét. Szilárd arra is kíváncsi volt, hogy vajon az összes jodoform jóddá alakul-e, nem képződik-e valamilyen melléktermék. Ez a vizsgálat egy újabb rövid, preparatív munkáról beszámoló közleményhez vezetett, 53 mivel a reakció során keletkező jódot merkurojodid formájában higannyal kötötte meg. Tekintve, hogy a reakció kvantitative végbemegy, a módszer alkalmas merkurojodid előállítására. A kloroformban oldott jodoform dozimetriai felhasználásáról már írtunk, e helyütt a reakciót nem dozimetriára használja, hanem lefolyását tanulmányozza. Az 1906-ban folytatott aktív kísérleti tevékenység másik jele az uranilezüstkromát kettős só fényérzékenységéről szóló közlemény. 54 A mondanivaló lényege
