Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái

lemeztől a celluloid film felhasználása felé halad. Párhuzamosan folyt a fényoptika tökéletesítése, amelyben — tudjuk — nagy szerepe volt a magyarországi Petzval József által feltalált jól korrigált lencsének. A fényképezés fejlődésének további, XX. századi útján a tudományos kutatás egyre fokozódó jelentőségre tesz szert, fejlesztésében egyre több tudós vesz részt. Az eljárások tökéletesedésével és egyszerűsödésével az amatőrfényképezés ugrásszerűen terjed, a fotóipar nagy profittal járó üzletág lesz. Szilárd Béla fotokémiai munkásságának kezdetei Szilárd Béla 1904-ben fejezte be egyetemi tanulmányait Budapesten a Tudományegyetemen és már ugyanebben az évben jelentkezik nyomtatásban. Első művei irodalmi ismertetések, amelyekre rányomja bélyegét a fotokémiai tudományának fejletlensége. E cikkek szinte minden rendszer nélkül felsorolják azokat a kémiai folyamatokat, amelyekben a fény okozza a változást. A valóban tudományos fotokémia kialakulásának elvi feltétele a fény természetének modern elmélete. Az új elméletnek meg kellett haladnia a Newtontól induló korpuszkuláris értelmezés és a huygensi hullámértelmezés közötti vitát hosszú időre lecsendesítő elektromágneses hullámfelfogás Maxwell nyomán kialakult elméletét. A fény abszorpcióját és emisszióját ez a szemlélet már nem tudja kielégítően megmagyarázni, hasonlóképpen a spektroszkópia rohamosan fejlődő tudományának kérdéseihez sem volt elegendő a klasszikus elmélet. A fény természetére vonatkozó modern elképzelés az egész klasszikus fizika meghaladását jelentő Planck-féle kvantumhipotézis talaján vált lehetségessé. A fizika és a természettudományok e forradalmian új gondolata kezdetben nem keltett különösebb figyelmet. Sikeréhez döntően járult hozzá F. Lénárd fényelektromos jelenségre vonatkozó kísérleteinek einsteini magyarázata. E magyarázat szerint — amely 1905-ből származik — a fényelektromos hatást a hv energiával becsapódó fotonok okozzák. Maga az energia részben az elektron kilépési munkájára, részben pedig a kimozdított elektron mozgási energiájára fordítódik. Teljesen analóg ezzel a magyarázattal Einstein és Stark 1912-ben kimondott fotokémiai törvénye, amely szerint a fotokémiai folyamatban egy molekula egyetlen hv energiájú kvantumot nyel el, és a folyamatot a gerjesztés váltja ki. Ez a törvény végre kielégítően magyarázza a fotokémikusok régi tapasztalatát, azt, hogy a rövidebb hullámhosszú fény kémiai hatása erősebb (lásd. Scheele és Senebier kísérleteit). Megjegyezzük, hogy Bunsen és Roscoe már említett törvénye a XIX. sz. tudományos szintjén hasonló gondolatot fejez ki.

15 A fény kémiai hatását vizsgálóknak már az einsteini fotonelmélet előtt is voltak kételyeik a fény természetét illetően. Szilárd, aki nem ismerte Planck •elméletét, és még kevésbé Einstein alkalmazását, 1905-ös már idézett könyvében a következőket írja: „Általában mihelyt fényről van szó — melynek elméletét pedig ismertnek mondjuk — kicsúszik a biztos talaj lábunk alól. Még elképzelni is különös, hogy a fény melynek létezése a világ fennállása óta ismeretes az összes élők között — ma is kevésbé felderített jelenség, mint az aránylag rövid idő óta ismert elektromosság! Még csak azt sem mondhatjuk, pedig, hogy közötte és más jelenségek között kölcsönhatásokat ne ismernénk. A számtalan foto-chemiai folyamatot nem is említve, ott a szelén mely eddig a legtökéletesebb kísérleti kapcsolat fény és elektromosság között!"

16 Sajnos hiába sejtette, hogy a fény és az elektromosság közötti kapcsolat magya-