Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái
rázata jelenti a továbbhaladás kulcsát, fotokémiai munkáiban nem látjuk, hogy ismerte volna Planck és Einstein hipotézisét. Ezen már csak azért sem csodálkozhatunk, mert a kor sok vezető fizikusa is idegenkedett a Planck-féle hatáskvantumtól. Einstein után csak Bohr gondolt rá 1913-ban, hogy az anyagszerkezetről alkotott képben felhasználja. Szilárd viszont akkor már más kérdésekkel foglalkozott. A fény kémiai hatásának magyarázatára Szilárd a következő hasonlatot használta: „Legjobban hasonlíthatnók a jelenség mechanizmusát valamely kétélű fűrész munkájához, mely annál több munkát végezhet ugyanazon idő alatt, minél sűrűbbek a fogai (rezgésszám) és minél hosszabbak e fogak. Vagy valamely kalapács munkájához, amely hullám alakban halad előre, minél többet üt a kalapács ugyanazon idő alatt a felületre (rezgésszám) és minél erősebben üt (amplitúdó), annál nagyobb a hatás." 17 Ez az elképzelés még nem elegendő a helyes kép kialakításához. Első inkább érdeklődését tanúsító irodalmi ismertetései Szilárd fotokémiai tudásának empirikus jellegéről árulkodnak. Nem lehet persze elítélni, mert a tudományterület általános állapotát tükrözik e cikkek. Van azonban egy távolabbra mutató jelzés is ezek között. Kiderül, hogy Szilárd nemcsak a fény, hanem egyéb sugarak, így a röntgen-, a katód-, a cső-, és radioaktív sugarak kémiai hatása iránt is érdeklődik. 18 Ez nemcsak Szilárd irodalmi ismertetéseiből derül ki, hanem abból is, hogy maga is aktívan foglalkozott e tudomány művelésével. Kissé anakronisztikusán azt is mondhatnánk, hogy ő volt az első magyar sugárhatáskémikus, hiszen a valójában csak jóval később kibontakozó tudományág, az ionizáló sugárzások által keltett kémiai reakciók tanulmányozását tekinti szűkebb tárgyának, tágabban ide tartozik a fotokémia is. 19 A kémiai dozimetria kezdeti szakaszaként az 1900-tól 1927-ig terjedő intervallum jelölhető meg. A dozimetriát ebben az időben főleg orvosi célokra használták. Az egyik ilyen dozimetriai rendszer a kloroformban oldott Jodoform volt. Az ilyen oldatok nemcsak a fény, de a hő hatására is érzékenyek, használatukat nehezíti a spontán oxidáció, valamint az, hogy az átalakult anyag mennyisége és az elnyelt dózis között nincs lineáris összefüggés. Magának a mérésnek az eredménye függ a sugárzás intenzitásától is. 20 A tudományág fejletlensége miatt a sok hiba ellenére ezt a rendszert is felhasználták dózis mérésre, mert a többi módszer sem volt sokkal különb. Szilárd ásványvizek radioaktivitását mérte ezzel a rendszerrel, miután — tudomásunk szerint Magyarországon elsőként (bár az ásvány vízanalízis általában igen fejlett volt) — elkezdte kutatásait a radioaktív gyógyvíz források után. 1905-ben a Természettudományi Társulat kémiai szakosztályának ülésén előadásban számolt be kutatásainak eredményeiről 21 , amelyek szerint az igmándi keserűvíz radioaktívnak mutatkozott. Előadását nagyon jól sikerült radiogramokkal illusztrálta. Az 1905-ös év többszörösen is fontos Szilárd Béla életében. Ebben az évben jelentek meg első önálló munkái, kiadták könyvét, megszerezte egyetemi doktorátusát, sőt benyújtotta életének első szabadalmát is. Mielőtt azonban a szabadalom ismertetésére rátérnénk, megszakítjuk a fotokémiai munkássággal való foglalkozást a doktori disszertáció áttekintése kedvéért.
