Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái

lesztői között egyre gyakrabban találunk tudósokat, és a tudományos fejlődés is egyre inkább az ipar szükségleteinek függvénye. A tudományos eredmények gyors hasznosítása kerül előtérbe, így maguknak a tudósoknak is fokozott figyelmet kell szentelniök a gyakorlati problémáknak. A tudomány ipari alkalmazásának lehetőségét az ipari forradalom idején kiépült gépi nagyipar teremtette meg, hiszen a technika XVIII. sz.-i fejlődése, a folyamatok gépesítése készteti az embert a munkafolyamat dezantropomorfizált, tudományos visszatükrözésre. „A gépi üzem elve, amely szerint a termelési folyamatot összetevő szakaszaiban kell elemezni és az így adott problémákat a mechanika, kémia stb., egyszóval a természettudományok alkalmazásával kell megoldani, mindenütt meghatározó lesz."

4 Az iparosodási folyamat ezzel megteremti a mérnöki tudományokat, és magukat a mesterségeket alkalmazott tudományokká fejleszti. A tudomány és technika kölcsönkapcsolatának megváltozása alapvetően a technikai fejlődés eredménye. A társadalom kapitalista, majd imperialista fejlődése a tudomány újszerű társadalmi felhasználásával, a társadalom életében betöltött szerepét is megváltoztatja. „Az idegen tudományt a tőkébe ugyanúgy bekebelezik, mint az idegen munkát."

5 Ebben a korszakban a XIX. sz. vívmányai alapján minőségüeg újat hozott a fejlődés, de a kutatási metodika még a régi. A tudomány és technika kapcsolatának bensőségesebbé válása azonban már megindul, a későbbi folyamatok lényegi elemei ^csíra formában megjelennek.

6 Szilárd Béla felismeri korának ezt a jellegzetességét és alapkutatásai mellett maga is intenzíven érdeklődik az ipari alkalmazások iránt. Tevékenysége során számos szabadalmi bejelentést tesz, sőt párizsi tartózkodásának idején 1912-től saját laboratóriumot is létesít. Érdekes megfigyelnünk, hogy sokágú tudományos munkásságának bármely területét — így pl. az itt tárgyalásra kerülő fotokémiát — nézzük, mindig megtaláljuk a közvetlen gyakorlati alkalmazás igényét. Szilárd korszerű szemléletű kutató volt, élenjáró témákkal foglalkozott, őt magát azonban nem sorolhatjuk a kémia legnagyobb alakjai közé. Életművével hozzájárult a tudományos fejlődéshez, azok közé a kutatók közé tartozott, akik tevékenységükkel a tudomány haladásának kontinuitását biztosítják, előkészítvén a talajt a korszakos jelentőségű felfedezések számára.

7 A magyarországi kémia története szempontjából különösen radiológiai, kolloidikai munkásságát kell kiemelnünk, valamint azt a figyelemre méltó törekvését, hogy korának tudományát meg akarta ismertetni a nagyközönséggel, számos ismeretterjesztő cikket írt, sok ismeretterjesztő előadást tartott. Ez alkalommal csak fotokémiai munkásságát tárgyaljuk. Úgy véljük érdemes külön figyelmet szentelni Szilárd tudományos tevékenységének e részére, mert alkalom nyílik arra, hogy a fentiekben vázolt általános tulajdonságairól, „pars pro toto" képet adjunk. Egyúttal alkalom nyílik arra is, hogy pillantást vessünk a modern kémia egyik fejezetének kialakulási periódusára, lényegében arra az időszakra, amikor a XX. sz. jellegzetes elméletei még éppen nem hatnak. Általában a fotokémiának a tudományok rendszerében betöltött sajátos, határterületi jellege, épp ezért szoros kapcsolata a fizikával, radiológiával különleges helyet biztosítanak számára. A fotokémia (elsősorban a fényképezésen keresztül) érintkezik az ipari gyakorlattal, így lehetőség van e kölcsönhatás tanulmányozására is. Szilárd Béla fotokémiai munkásságában, mint látni fogjuk, az adott, tudománytörténeti szituáció mindezen vonásai jól tükröződnek.