Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái
PALLÓ GÁBOR* SZILÁRD BÉLA FOTOKÉMIAI MUNKÁI (Szilárd Béla munkásságának első szakasza. 1904-1907.) Szilárd Béta földműves család sarjaként 1884-ben, Mezöberényben született. Békéscsabai gimnáziumi tanulmányai után, a Budapesti Tudományegyetemen szerzett képesítést. 1905-ben doktorált, 1906-ban a Műegyetem tanársegédje lett. 1907-ben ösztöndíjjal Párizsba utazott, ezután csak rövidebb időkre tért vissza Magyarországra. Az I. Világháború alatt Angliában, Spanyolorszában töltött hosszabb-rövidebb időt, majd visszatért Franciaországba, ahol nagyon fiatalon érte utol a halál, 1926-ban. Halála előtt a Becsülerend Lovagja kitüntetést kapta. Szilárd Béla hagyatékának feldolgozásáról már volt alkalmunk a magyarországi I. Tudomány- és Technikatörténeti konferencián beszámolni, de a szigorú terjedelmi korlátok miatt csak vázlatos képet tudtunk festeni e sokoldalú magyar kémikus munkásságáról. A gazdag életmű legfontosabb részét tulajdonképpen a radioaktivitás jelenségkörének tanulmányozásáról szóló publikációk képezik. A magyarországi kémikusok meglehetősen elhanyagolták a század első éveiben a tudománynak ezt a rendkívüli jelentőséggel bíró, új területét. Lengyel Béla néhány munkájától eltekintve, csak elvétve találunk nyomokat, amelyek Magyarországon a radioaktivitás kutatásokra utalnak 1 Éppen ezért van különös jelentősége Szilárd 1905-ben megjelent kis monográfiájának, amelyről az előszóban Ilosvay Lajos a következőt írja: „A rádium és a radioaktivitással a külföldi irodalom már nagyon sokat foglalkozott. Ez az első magyarul írott művecske, amely a rádiumot és a radioaktivitást, a velük kapcsolatos ismeretrészletek fejlődésével együtt kívánja tárgyalni. 2 " Ez a mű a radioaktivitás felfedezése után nyolc évvel íródott, és valószínűleg a magyar kémiai irodalom első ilyen alkotása. (Megjegyezzük, hogy ugyanebben az évben jelent meg Zemplén Győző hasonló tárgyú könyvecskéje is. 3 ) Szilárd személyének és életművének legfőbb tudománytörténeti jelentőségét abban látjuk, hogy saját korát tekintve rendkívül modern kutató volt. Műveit tanulmányozva betekintést nyerünk a századfordulón még szinte ki sem alakult, születőben levő tudományágakba, olyanokba, mint a fotokémia, radiációs kémia, radiokémia stb. A természettudományok és ezen belül a kémia forradalmi korszaka ez, a tudomány olyan hallhatatlanjai működnek, mint a Curie házaspár, Becquerel, Planck, Einstein. Szilárd maga is kapcsolatba került Mme Curievel, hiszen laboratóriumának munkatársa volt, sőt a Sorbonne-on tartott egyetemi előadásain valószínűleg asszisztált is. Ránk maradt levelezéséből kiderül, hogy kapcsolatban volt a Becquerel családdal és a kor egy sor más hírességével. A korszerűség nemcsak ebben a vonatkozásban, hanem kutatásainak stratégiájában is felfedezhető. A századforduló ugyanis nemcsak-azért volt forradalmi, mert a természettudományok gyökeresen átalakultak, hanem azért is, mert ebben az időszakban a tudomány és a technika kapcsolata is döntő változásokon ment keresztül. A korábbi technikai fejlődéssel ellentétben — amikor lényegében mesteremberek empirikus tevékenysége alapján születtek az új eljárások — ebben az időszakban már a tudományos alapú iparok járnak a fejlődés élén. A technika fej* BME Kísérleti Fizikai Tanszék, Budapest
