Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Opitz László: Jedlik Ányos automatagépe

sebbé tette. A fényelhajlás tanulmányozásához szükséges még sűrűbb vonalakat csak osztógépével sikerült előállítani, melynek szerkezetét nem árulta el. Gépével készített rácsokon milliméterenként 302 karcolatot tudott húzni. A színképelemzés területén végzett tudományos megfigyeléseit, méréseit 1814—15-ben hozta nyilvánosságra. Eredményei lehetővé tették az égitestek anyagának meghatározását — approximatív sidera (megközelítette a csillagokat), írták sírkövére kortársai —, megmérte a színkép egyenes vonalainak hosszát is. A roncsolásmentes anyagvizsgálat Fraunhofer színképelemzésével veszi kezdetét. Az anyag kisugárzott, vagy elnyelt fénye, optikai ráccsal felbontott színképének vizsgálatával meghatározható annak összetétele. Az optikai ráccsal végezhető tudományos vizsgálatok és mérési eredmények okozták, hogy egyidejűleg több, de a téma jelentőségét tekintve, aránylag kevés kutató foglalkozott üvegrácsok készítésével. Az 1820-as évek elején F. A. Nobert német fizikus elismert, jól használható üvegrácsokat készített. Osztógépe karcolószerkezetét kiváló mikrométercsavar mozgatta, és a célra legalkalmasabb gyémántcsúccsal látta el azt. Milliméterenként 440 egyenletes vonalat húzott. Különleges elgondolású osztógépe a kézi beállítással járó nehézségek miatt sok türelmet, figyelmet és kitartást kíván. Nobert cikkeit Jedlik is olvasta, hivatkozik is rájuk jegyzeteiben. Jedlik 1850-ben megjelent „Súlyos testek természettana" c. egyetemi tankönyvében maga is bemutatja egy vonalazógép képét és részletesen ismerteti működését, de készítőjéről nem tesz említést. Háztartási naplója szerint Prokesch bécsi gépésztől vásárolt egy vonalazó gépet. Valószínű, hogy ennek a gépnek leírását adja könyvében. Feltehető az is, hogy e gépen szerzett tapasztalata alapján a rácsvonalazógép alapelvét ismerteti anélkül, hogy ragaszkodott volna mindenben a birtokában levő szerkezethez. A közölt gép rajza és leírása kézi igazgatású legegyszerűbb vonalazógép. Két végén csapágy közé fogott csavarorsó egyik meghosszabbított tengelyére, az orsóval koncentrikusan, peremén 100 egyenlő részre osztott korong van felerősítve. A korong teljes körülfordulása a ráhajtott és elfordulásának megakadályozására egy vaslaphoz erősített csavartokot (anyát) az orsó menetmagasságával viszi tovább a csavarorsó tengelyével párhuzamosan. A vaslap szánhoz hasonlóan vassínen csúszik tovább. A szánra, az orsó tengelyére merőlegesen, csuklós kar van erősítve. Ezen a karon végig lehet csúsztatni a gyémánttartóba foglalt gyémántot, ha a kart ráhajtjuk a szánhoz erősített üveglapra. Ha a csavarorsót a koronggal tovább akarjuk fordítani, felhajtjuk a kart. A csavartok a ráerősített korong segítségével a kívánt vonalsűrűségnek megfelelően mozdul el. A hasznosan felhasználható elmozdulásnak határt szab a szerkezet pontossága (elsősorban az orsóé), a karcolandó anyag és a gyémántcsúcs minősége. A vonalsűrűség egyenletes pontossága függvénye a forgatókorong átmérőjének. A Jedlik könyvében bemutatott gép működési elve, szerkezeti megoldása teljesen eltér saját gépétől. A Jedlik féle önműködő vonalazógép elkészülésének pontos időpontját nem ismerjük. Rendszeresen vezetett naplójában találjuk ezt a feljegyzést: „1843-dik év június havában kezdem meg a vonalazógépem csináltatását, miután az 1832-ben Prokeschtől vett vonalazó gépecske jó eredményre nem vezetett." Kézirataiban több helyen is megemlíti ezt a kezdési dátumot. Hosszadalmas tökéletesítő munkát jeleznek a sok javításra, az újabb és újabb szerkezeti elemek elkészítésére vonatkozó feljegyzésein kívül, a gép alaplemezen található furatok is, melyeknek a végleges megoldáson már semmi szerepük nincs. Természettan könyvének írásakor gépe, illetőleg az azzal készített rácsok bizonyára nem elégítették ki, mert akkor azt