Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Opitz László: Jedlik Ányos automatagépe

1. ábra. Jedlik osztógépe ismertette volna. Első megoldásainál több kézi beavatkozásra is szükség volt. Kézzel kellett állítani a mikrométercsavart, hogy az üveglemezt tartó szán a következő vonal húzásához tovább mozduljon, sőt a karcolást végző kar mozgatását is kézzel kellett elvégezni. Csak fokozatosan alakult ki a munkafolyamatokat önműködően elvégző szerkezet. Naplója szerint több műszerésszel készíttetett újabb és újabb alkatrészeket. A gépen a legtöbbet „házi" műszerésze, Nuss Antal pesti mechanikus dolgozott. Ő készítette a csúszószerkezet végleges megoldásául szolgáló fémvályút, acélprizmát és mikrométercsavart 1853Jjan. Naplójában, számláiban tételenként megnevezve megtalálhatjuk gépének összes lényeges alkatrészét. Eveken át eszközölt újításaival kiküszöbölte a kézi beavatkozást, cinkből öntött lendkerékkel pedig egyenletessé tette a kerékmeghajtást. Később elektromotorral hajthatóvá alakítja gépét. Ekkor már Jedlik is meg van elégedve gépével és ezt írja naplójába: „a vonalazó gép által most már pontosan lehet vonalazni." Jedlik mindig síküvegre karcolta vonalait. Első kísérleteiben különböző anyagú vékony lemezzel vonta be üvegjeit, azokra karcolta vonalait a Prokesch féle géppel, majd kémiai vegyszerek és fizikai behatások segítségével szabadította meg az üveget a felesleges anyagoktól. Kísérletei nem elégítették ki, áttért a puszta üvegre karcolt vonalazásra. Gyémánttal sűrűbb vonalakat húzhatott, így azok színképei is tisztábbak lettek. Szerény pénzügyi keretéből Jedlik 1846— 1860ig 4043 o. é. forintot fordított

1 osztógépére. A továbbiakban ritkábban jelentkező, majd teljesen elmaradó számlák az egyre tökéletesebbet kutató elméjének elége-