Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Sisa Béla: A szárazmalmok utolsó emlékei

11. ábra. A szarvasi szárazmalom malomházának belseje a daráskő felől (fotó: Mihalik Tamás) forog. A bálvány felső része párhuzamos gerendákból kialakított járorngerendák csapházához illeszkedik. A keringő „forgatása" — a húzatás — 2 vagy 3 lóval történik. A befogáskor a járomgerendák közötti kapcsológerendákat a lentről irányítható kötéllel felemelik, ekkor a keringő oldalra billenthető lesz és a lovakat befogják a keringőtalphoz erősített húzatófához. Befogás után a keringőt eredeti állásába kell visszaállítani. A keringő ki- és bekapcsolását egy ember különösebb erőkifejtés nélkül elvégezheti. Húzatásakor a lovak egyenletesen járnak körbe, a keringő percenként kétszer fordul és vízszintes síkú egyenletes körmozgást végezve az így nyert erőt a keringő akácfogai továbbítják az őrlőszerkezetnek. Az őrlőszerkezet a keringősátorhoz kapcsolódó malomházban helyezkedik el. A malomház vályogfalazatú, nyeregtetős épület, falai a sátor egy-egy téglapilléréhez csatlakoznak. Tetőzetét a keringősátor tetőzetével íves nyaktag köti össze. A sátor és a malomház belső terét deszkafal választja el, ez 140 cm magasságban megtörik és a malomház felé galériaszerűen nyer kiképzést. Ez az oszlopokkal alátámasztott galéria a kőpad. A malomházból lépcsőn lehet feljutni a kőpadra, ahol az őrlést végző kopárok helyezkednek el. A kőpad alatt helyezkedik el a kis- és nagyorsó.