Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Sisa Béla: A szárazmalmok utolsó emlékei

12. ábra. A szarvasi szárazmalom malomháza a kásakő felől (fotó: Mihalik Tamás) A nagyorsó 16 függőleges csőből áll, a csöveket összefogó tányérok átmérője 60 cm, a felső kettős tányéron 32 fog van kiképezve. Az 1,40 m hosszú nagyorsó alul perselyben álló kovácsolt szálvason forog. Fogait a 33 csőből álló 25 cm átmérőjű kisorsó forgatja. A kisorsó tengelyére az orsó fölé van erősítve a vitorla, e fölött a kőpadon helyezkedik el a padkő, felső része a kő alja, állati szőrrel kevert anyagból készül homorú kiképzéssel, fölötte a kisorsó szálvasára van erősítve a forgókő. A kopárt a deszkából készült kéreg védi. A forgókő percenként 110— 120-at fordul. A hántolandó, rostált kölest a garatba öntötték, innen a lefolyócsövön és a forgókő nyílásán keresztül került a kövek közé. A forgókő nyílásán levegő áramlik a kövek közé. A kövek olyan távolságra vannak egymástól, hogy a maguk között sodort köles héját megtörik, lehántolják. A köveken levő vályatok a bennük áramló levegő segítségével terelik ki a kölesszemeket. A kövek alatt elhelyezett vitorla légárama pedig az ondó nyílás felé hajtotta a kölest, héját pedig a pelyvásba sodorta. A daráló berendezés működési elve hasonló a köles hántolóéhoz, de itt a keringő mozgás energiáját csak egy orsó, a kisorsó veszi át, ennek szálvasa forgatja a daráskövet. Ennek teljesítménye 150 kg kukorica, vagy árpa/óra. A Békés megyei Tanács VB 1968-ban megvásárolta a szárazmalmot. A száraz-