Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Sisa Béla: A szárazmalmok utolsó emlékei

és kőmíves munkán kívül megtenni, — úgy nemkülönben a fenyők megvétele és kiválogatás véget Szolnokba elmenni, — végre pedig. . . a malmot f. é. Sz. Mihály napig tökéletesen elkészítve Szept. 29.-ére meg is indítani. 2. Mi pedig Szarvas Városának alulírott Bírái és Elöljárói minden ahoz. megkívántató materiáléknak megszerzése mellett kötelezzük magunkat a fent nevezett molnár és magyar áts mesternek a malomépítésre fordítandó munka fejében 400 f. t. azaz négyszáz váltó forintba megfizetni olly módokkal, hogy ezen summa az általa haszonbérben bírt malom árendájába bele tartozzék, megajánlva egyszersmind azt is, hogy a fent nevezett mester a felépítendő malomnak egyheti őrletés hasznát vehesse. Melly szerződésnek mind a két részről leendő megtartására saját neveiket is aláírják. Kelt Szarvason Június 2-ikán 1837." A Szarvason fennmaradt szárazmalom építtetője a gróf Bolza család volt, a kőpad gerendájába vésett évszám szerint 1836-ban készült. A malom-regálé szerint a földesurak szabadon építhettek malmokat, működtetésükért nem fizettek. 1845-ben az örökmegváltás évében 24 malmot vásárol meg uraitól Szarvas városa. Ezek között lehetett a Bolza malom is. Pontos adatunk nincs, hogy a malom mikor kerül az utolsó működő szárazmalom molnárának, Tomka Sándor családjának tulajdonába, a családi hagyomány szerint Tomka Sándor nagyapja vásárolta meg. Eredetileg kettős malomnak épült, 1883-ban az egyik sátort elbontották és egy tanyán állították fel. A megmaradt malomházból szobát, a két malomház közötti raktárból pedig konyhát alakítottak ki, később Tomka Sándor az utólagosan kialakított szoba- és konyharészt elbontotta. Az így megmaradt malom keringősátorból, malomházból állt, hozzá csatlakozott még az utólagosan épült műhely, kocsi- és takarmányos szín. A malomhoz tartozó telken állt még egy lőállás színnel egybeépítve egy gémeskút és egy kukoricagóré. A keringősátor sokszög alaprajzú sátortetős épület. Tetőzetét 11 téglapillér tartja, ebből 2 a malomházhoz csatlakozik. A pillérek ötszög alapraj zúak és felfelé sudarasodnak, valamennyi pillér belső oldala függőleges. A sátortető szerkezete 12 főszaruállásból és 20 mellékszaru állásból áll. A mellékszarufák lapolt illesztéssel, kovácsszeges kötéssel kapcsolódnak a főszarufákhoz. A főszarufák a pilléreken levő fiókgerendákra fekszenek fel. A mellékszarufák a pilléreket áthidaló talpgerendákhoz kapcsolódnak. A mellékszaru állások nyomását egymásba, horgas illesztő csapolással készült híd, illetve koszorúfák veszik fel. A főszarufákat a mellékszarufák csatlakozása alatt csillaggerendázat fogja össze. A tetőszerkezet merevítésére a csillaggerendázat alatt és fölött egy-egy merevítőgerenda szolgál. A csillaggerendázat közepéből (függőlegesen) császárfa nyúlik a tetőszerkezet fölé. A császárfa tetőn túlnyúló része díszesen volt faragva. Az eredetileg vakolt és meszelt tartópillérek között lécrács van. Két pillér közötti rész üresen van hagyva, itt vezették be a lovakat a keringősátorba. Az I—Il-es pillérek között a lécrácson egy kis lécajtó van. A keringősátor padozata föld. A keringősátorban helyezkedik el a malmot meghajtó keringő. Ennek központi része egy függőleges tengely, az úgynevezett bálvány. A bálványhoz keresztrudak segítségével kapcsolódik az íves darabokból összeállított keringőtalp, vízszintes síkban tartását a bálvány felső végéhez csatlakozó karfák biztosítják. A keringőtalpból vízszintesen 420 db akácfafog áll ki, egymástól 5,5 cm-re. A keringő fogai körüli érintőleges átmérő 13,26 m. A keringőtalp földtől számított magassága 1,00 m. A bálvány alsó végén levő acélcsap a bálványtalp közepén levő acélperselyben