Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szénássy Barna: „Bolyai János” Matematikai Társulat

mások), és még többet a „számróvás"-ról. (Budenz József, Sebestyén Gyula, id. Szily Kálmán, Hermann Ottó, stb.). Ezzel szemben komoly hiányosságok mutatkoznak a honfoglalás utáni első évszázadok matematikai oktatásának és számtani műveltségének ismeretében. Kifejezetten a matematikát illető adattal alig rendelkezünk, az őseink által használt mértékegységekről azonban újabban több helyt olvashattunk (Léderer Emma úttörő tanulmánya után az 1959-ben kiadott „Fejezetek a magyar mérésügy történetéből" c. tanulmánygyűjtemény foglalkozik a kérdéssel). A műszaki fejlődés adataiból is tud következtetéseket levonni a matematikus, már pedig a „rudasmesterek" munkájára vonatkozólag 1337-től kezdve vannak adataink. Imponáló külsőben és gondos magyarázatokkal ellátva 1970-ben jelent meg Lossai Péter 1498-ban írott geodéziai tárgyú (de sok geometriai vonatkozást is tartalmazó) kódexének fakszimiléje. A kiadvány a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat, valamint néhány ott munkálkodó lelkes mérnök ügyszeretét dicséri. Az is az ő érdemük lesz, ha — mint értesültem — közelesen kiadják a siklósi származású Pühler Kristóf 1563-bán Diligenben nyomtatott „Ein kurtze und grundliche anlaytung zu der rechten verstand Geometriáé" c, ugyancsak geodéziai-geometriai tárgyú könyvét. Bendefy László részletezőbb tanulmányban foglalkozik egy 16. századbeli rudasmester, Szombathelyi Benedek tevékenységével. Mindezek ellenére ezen évszázadok magyar matematikai műveltségére vonatkozó ismereteink igen hiányosak, és a levéltárakban búvárkodó történészek segítsége nélkül nem is valószínű, hogy a matematikusok saját erejükből közelesen változtatni tudnának a helyzeten. A második periódus 1499-től 1743-ig, Maróthi György Aritlimetikájának a megjelenéséig terjed. E korszak matematikai műveltségéről már több nyomtatott aritmetika beszél (György Mester Aritmetikája, Debreceni, Kolozsvári Aritmetika, Páduai Július Caesar, Meny ói Tolvaj Ferenc, Ónodi János, Maróthi György Aritmetikája), ezekkel többen is foglalkoztak (Dávid Lajos, Hárs János, Jausz Béla, Kopp Lajos, Ligeti Béla, Sárközy Pál, Szénássy Barna, Szily Kálmán). Első aritmetikáink között komoly értékű könyvészeti kiadványok is vannak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy pl. Magyarországi György Mester aritmetikájának fakszimiléjét nemrégen Hollandiában is kiadták (Nieuwkoop, 1965.), a jónevű matematikatörténész, A. J. E. M. Smeur magyarázataival. Az első aritmetikákról szóló kisebb-nagyobb tanulmányok után igen hálás téma lenne a problémakör monografikus feldolgozása is. Egy ilyen munkát történészeink is haszonnal forgathatnának. Itt is fel szeretném hívni a történészek figyelmét arra, hogy az első aritmetikák példaanyaga, valamint a bennük, és a szép számmal megjelent „szorzótáblák "-ban közölt átszámítási táblázatok támpontokat nyújthatnak a hazánkban használt mérték- és pénzegységek megismeréséhez is. Tudomásom szerint ezt a lehetőséget a történészek még nem aknázták ki kellően. E korszakból pillanatnyüag három terjedelmesebb matematikai kézirattal rendelkezünk: a „Liber Regius Gabrielis Bethlen" c. 1625-ből, Gencsi István kézzel írott aritmetikája 1626-ból, Porcsalmi András csonka aritmetikája pedig az 1640-es évekből származik. Az utóbbi kettőt a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem két professzora, Tóth Sándor és Viktor Marian dolgozta fel, az első kézirat analizálása azonban még hiányzik. A három kézirat magyarnyelvű ismertetésére sort kellene keríteni. A 16—17. században szép számmal jelentek meg külföldön magyar diákoktól származó, és kinti egyetemeken megvédett doktori disszertációk. Közöttük — a Szabó — Hellebrant gyűjtemény bizonysága szerint — mintegy 12 olyan értekezés szerepel, melyek némi matematikai tartalmat sejtetnek. Azonban ennek az iro-