Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szénássy Barna: „Bolyai János” Matematikai Társulat

dalomnak már a futólagos áttekintése is meggyőzően bizonyítja, hogy ezekben a disszertációkban matematikát hiába keresünk, legföljebb a matematikáról szólnak, és hasznosságáról beszélnek. Részletes feldolgozásuk tudománytörténeti szempontból mégis hálás téma lenne. Nem említettük meg eddig Apáczai Csere János Enciklopédiájának aritmetikai és geometriai fejezeteit. Apáczai életművéről terjedelmes és alapos összefoglaló tanulmányt írt Bán Imre (Bp. 1958.), de az Enciklopédia matematikai fejezeteivel külön csupán id. Szily Kálmán foglalkozott — méltánytalanul elmarasztaló módon. Éppen ezért igen örvendetes, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1961-ben teljes egészében kiadta az érintett enciklopédiái fejezeteket, szövegkritikai és szakmai magyarázatokkal ellátva. Ilyen módon ezek a részek is könnyebben hozzáférhetővé váltak a további kutatások számára. Elkeli ismernünk, hogy a magyarázó szövegrészek összeállítói nehéz munkára vállalkoztak, de feladatukat nem is oldották meg teljesen kifogástalanul: a magyarázó részekben több a matematikai pontatlanság ós a félreértésen alapuló téves észrevétel. A 18. század második harmadától kezdve hazai irodalmunkban a matematika komolyabb szerepet játszik: nálunk is kezd tért hódítani a mélyebbre nyúló alkotó matematika, de főként a különféle — fizikai, geodéziai- asztronómiai, műszaki — alkalmazási lehetőségek figyelembevételével, vagy éppen a gyakorlati szükségletektől inspirálva. A korszakkal a műszaki tudományok oldaláról többen foglalkoztak (Lósy-Schmidt Ede, Mihalovits János, Tárczy-Hornoch Antal, Zelovich Kornél és mások), de a matematikusok is gondot fordítottak e korra. A jelentősebb matematikusok (Segner János András, Hatvani István, Csernák László, Mikoviny Sámuel, Martinovics Ignác, Kerekgedei Makó Pál, Pasquich János, Dugonics András, Sipos Pál, stb.) munkásságát jól ismerjük, velük az értekezések egész sora foglalkozik (Dávid Lajos, Jakucs István, Jelitai József, Obláth Richárd, Sárközy Pál, Szénássy Barna, Szily Kálmán, Szőkefalvy-Nagy Zoltán, Szűts Ferenc, sőt Vállas Antaltól 1837-ből a korszakra vonatkozó matematika-történeti összefoglalás is rendelkezésünkre áll). Igen tetszetős miniatűr könyvecskét adtak ki nemrég a Szegedi Nyomda fiataljai Dugonics András matematikai hagyatékából. Debrecen is mérlegelhetné Maróihi György történeti szempontból legalább ilyen értékes aritmetikájának fakszimile újranyomását. Segner János András életének és tudományos munkásságának kidolgozását külön erre a célra alakult bizottság tűzte ki programul, az eddigi közlemények igen biztatóak. E kor oktatásügyi kérdéseit is többen feldolgozták, a matematikai életünk kialakításában jelentős szerepet játszó mérnökképző „Institutum"-ról eléggé részletező tanulmányokkal rendelkezünk. Persze feldolgozandó témák itt is akadnak. Mindenekelőtt annak a kérdésnek a mélyebb analízise hiányzik, hogy a társadalmi élet alakulása milyen bonyolult áttételek révén éreztette hatását matematikai életünk fejlődésében. Szótszórt adatok beszélnek a korszak magyar körnégyszögesítóiről és szögharmadolóiról is, e témakör részletes feldolgozása is érdekes és szórakoztató monográfia lehetne. . Nyitott ós inkább a nyelvészekre váró kérdés, hogy miként formálódott nálunk a „matematika" szó értelme, milyen értelemmódosulásokon át vette fel a múlt század közepe táján ma is elfogadott jelentését. A két Bolyai tevékenysége a hazai matematika történetében a reformkort képviseli. Az életükkel és munkásságukkal kapcsolatos irodalom — legalább is számszerűleg — szinte áttekinthetetlen gazdagságú. Az alapvető új szempontokat 12* 179