Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

A XIV—XV. század fordulóján jelentek meg önálló mesterekként a faiparosok a városi iparban. 18 Ekkor a faipar még gyűjtőfogalom, kádárok, asztalosok, szek­rénygyártók, esztergályosok, bognárok tevékenysége nem öltött határozott kerete­ket. A XV. század végén jelentek meg a történeti forrásokban az első esztergályos céhek. Budán egy 1487-ben kelt oklevél tanúsága szerint 19 a budai magyar pinté­rek, kádárok, esztergályosok egy céhbe tartoztak. A Budai Jogkönyv is egy céhbe tartozóaknak említi az esztergályosokat és az asztalosokat. 20 1459-ben Kassán 21 szintén közös céhben vannak a bognárok és az asztalosok az esztergályosokkal. E korszakban az esztergályosokat külön csak a bártfai adólajstromok emlí­tik. 22 A történeti adatok, a Dísz téri esztergályozott faáruk, és a királyi palota terü­letéről előkerült csontok alapján feltételezhetjük, hogy a XIV—XV. század fordu­lóján nemcsak a királyi palota területén dolgoztak esztergályosok, hanem a Vár­negyedben is. Azt, hogy a Dísz téri tárgyakat kik készítették, a tárgyakon levő vál­tozatos bélyegek ellenére sem tudjuk eldönteni. Ezek azt bizonyítják, hogy az esz­tergályozott faárukat olcsóságuk ellenére becsben tartották. A bélyegek egy része analógiák nélküli, Holl Imre arra a megállapításra jutott, hogy valamennyi égetett és bekarcolt jegy tulajdonjegy lehetett. 23 A Dísz téri fa edények készítésmódjuk, formájuk tekintetében analógiák nél­küli XIV. századi darabok, a XIV. századi faipar kiemelkedő készítményei. A XV. században kezdődő történeti adatokból kiderül, hogy a rugózó vesszővel ellátott, szinkronikus lábhajtású esztergán a középkor későbbi évszázadaiban is készülhet­tek hasonló darabok, 24 de már a céhszervezetbe tartozó mesterek műhelyeiben. Ásatásoknál fa elég ritkán fordul elő, csak speciális közegben marad fenn. A budavári kutak nagy számban tartalmazhatnak fa anyagú leleteket, de eddig csak a Dísz tér 8, Dísz tér 10, Űri utca 42. és a Tárnok utca 5—7. számú telkeken volt kútfeltárás. 1966 nyarán az I. Dísz tér 8. számú üres telken elkezdődtek egy új, modern épület alapozási munkálatai. A XX. század elején épített palota 25 pincefalainak el­bontása után középkori falrészletek és két betemetett kút nyílása került elő. Miután megkezdték a kutak kitisztítását, rövidesen kiderült, hogy mindkét kút változatos régészeti leleteket tartalmaz. Az egyik kút leletanyagára általánosságban az jellemző, hogy valamennyi tárgy XIII—XIV. századi, az évszázadokon át hasz­nált, azonos formájú és anyagú tárgyak mellett csak a XV. vagy későbbi századra jellemző tárgyat nem találtunk. Az 1,4 m átmérőjű kutat a felszínről mélyítették a telek Űri utca felőli részén. A középkori ópületrészletek alaposabb kutatását nem végezhettük el, de azt megállapíthattuk, hogy a kút egy középkori épület egyik pincehelyiségéből nyílott. A kút pereme a feltárás megkezdése előtt erősen meg­rongálódott, és így kávára, vagy valamilyen vízkiemelő szerkezetre utaló jelenséget nem figyelhettünk meg. A Várhegy több tucat ismert kútja közül csak a Dísz tér 10. számú telken a Gerő Győző által 1954-ben feltárt kút használatát rekonstruál­hatjuk. 26 Ezt a ház pincéjéhez tartozó barlang aljából mélyítették a márgába, téglából falazott, szögletes kürtőt építettek hozzá, és így használták a felső pincé­ből. A Dísz téren a sziklafelszín rendkívül változatos, a 8. számú teleknél majdnem a mai szintig felmagasodik. 27 A középkori házak építésekor a pincéket is a sziklából vájták ki. A Dísz tér 8. és 10. számú telkeken a kutak méretbeli különbségei krono­lógiai különbségeket nem jelentenek. Mindkét kút leletanyaga egységes jellegű, egyidejű betöltés, azonos időszakra jellemző régészeti anyaggal. Ez a betöltés — a régészeti leletek tanúsága szerint — a XIV —XV. század fordulóján történhetett, és ezután a kutat többé már nem használták. Az egész telket egyenletesen beborító

Next

/
Oldalképek
Tartalom