Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

legújabbkori törmelék eltakarítása után a kút szájától egyforma, igen sűrű, régé­szeti leletekben gazdag fekete iszap következett, csak a kút alsó harmadában volt melléklet nélküli, lazább szerkezetű üledékes anyag. A telek építéstörténetének elenyészően kevés adata a fenti megfigyelés. A Dísz tér 8. számú telek középkori történetéről csak kevés adattal rendelke­zünk. Lócsy Erzsébet kutatásai alapján feltételezherjük, hogy Haüy 1687-es tér­képe középkori elrendeződést mutat. 28 Haüy, térképe elkészítésekor újonnan csak az erődrendszert, városfalakat, erődített palotákat mérhette fel, a polgárváros te­lektömbjeit pedig egy már meglevő telekkönyvből, felmérésből, vagy más dokumen­tumból másolta át. Kutunk ezen a térképen a 108 —109. számú telkek választó­vonalára esik, ezt a két telket viszont 1696-ra már egyesítették, egy tömbként ábrázolták. 29 Fontana metszetén a Szent György templomtól E-ra földszintes, emeletes házak, vagy romok látszanak, körülöttük bódészerű építményekkel. 30 Pataki Vidor a Szent György templomtól É-ra eső terület okleveles adatait szűkszavúan értékeli, a fokozatosan beépülő piactér későbbi objektumaival sem foglalkozik részleteseb­ben. 31 A középkori épület és kút történetének meglehetősen kevés adatával rendelke­zünk, de ugyanúgy nehéz helyzetben vagyunk, ha a kútból származó leletegyüttes egyes csoportjait vizsgáljuk. A kútból előkerült leleteink közül legkevesebbet a fa edényekről és más fa­anyagú használati eszközről, vagy azok töredékeiről tudunk. A tárgyakat készítési mód szerint tárgyaljuk, faragott, kádár és esztergályozott készítmények csoporto­sításban. Faragott készítmények A leletegyüttes első csoportjába a háztartás konyhai műveleteiben használt edényeket soroltuk. A sótartót (kat. sz:I/l.) és a dagasztóteknőt (kat. sz:I/2.) mind a mai napig ugyanabban a formában használják, az idők folyamán csak annyi változás történt, hogy manapság a sótartót szögekkel állítják össze, a Dísz téri darabot pedig facsapokkal készítették. A faragott készítmények legjelentősebb csoportját a szinte analógiák nélküli budai fakanalak alkotják. A nyersanyaguk, funkciójuk, formájuk szerinti csopor­tosítás elvégzése után ugyanazt a megállapítást tehetjük, mint az előző két tárgy­ról. A konyhai főzőkanalakat (kat.sz:II/3—9.) változatosabb méretben korunkban is a főzés különböző műveleteiben használják kavarásra, fűszerek beszórására. A ritkábban előforduló, jobb minőségű fából gondosan faragott kanalakat vál­tozatos formában asztali használatra készítették. A Dísz tér 10. számú telek kút­jából előkerülteket Holl Imre 4 típusba sorolta, valamennyi kanál nyele szögben törik, lapjuk majdnem kerek, körte, csepp és elnyúló körte, vagy elnyúló cseppala­kúak. 32 Az ezektől eltérő formájú kanalakat egy újabb csoportba kell sorolnunk. Ezek nyelei változatos hosszúságban maradtak meg, szögben törve csatlakoznak a nyúj­tott formájú mély öblös laphoz. (Kat.sz:III/19—21.) A Dísz tér 10-ben előkerült kanalaknál nagyobb méretűek, étkezésnél nehézkesen használhatták őket, inkább merítőkanalak lehettek. XIII —XIV. századi merítőkanalat több észak-európai és szovjetunióbeli ásatásból is ismerünk, 33 de ezek más formájúak, más méretűek, a budai kanalak egyik csoportjához sem kapcsolhatók. 3 Technikatörténeti Szemle VI. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom