Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Lászlóffy Woldemár: Magyar Hidrológiai Társaság

történetében 1012-ig megy vissza. Egy másik említésre való példa Bendefy László és V. Nagy Imre közös munkája a Balaton évszázados partvonalváltozásairól (Műszaki Kiadó 1969.), amely a népvándorlás koráig, sőt a prehisztorikumig nyúl vissza. Köztudomású, hogy a vízimérnököket — az időjárás alakulása szerint — hol azzal vádolják, hogy kiszárították az Alföldet, hol pedig azzal, hogy nem gondoskodtak elegendő vízlevezető csatornáról. Az árvíz- és belvízmentesítést érő megismételt támadásokban látom a második körülményt, amely a történeti kutatást előmozdította. Cikkek és tanulmányok egész sora készült azzal a céllal, hogy bemutassa a vizimunkálatok eredményét, és evégből hiteles dokumentumok alapján idézik a múltat. Például Gallacz Jánosnak a Körös-vidék vizeinek történetével foglalkozó két kötetes monográfiáját, amelyet a millennium évében adott ki, és Kenessey Bélának „A magyaroszági ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai ós azok közgazdasági jelentősége" c, 1931-ben megjelent munkáját említhetem. Végül nem feledkezhetünk meg a harmadik tényezőről sem, arról a büszkeségről, amellyel a vízügyi szolgálat minden tagja a magyar földön a vizek ellen és a vízért folyó évszázados küzdelem harcosának vallja magát. Ebből fakad a „második honfoglalás" nagyjainak tisztelete, emlékük ápolása. Ennek a kultusznak egyik értékes gyümölcse a Gonda Béla szerkesztésében készült „Vásárhelyi Pál élete és művei" c. monográfia (1896), amelyhez hasonló alapos technikatörténeti munkát keveset ismer a hazai szakirodalom. A vízgazdálkodás terén tehát elég messzi múltra tekinthet vissza a történeti kutatás, amelynek folytonosságát a vízügyi szolgálat mindenkori vezetőin kívül nagymultú folyóiratunk, a Vízügyi Közlemények publikációs lehetősége biztosította és biztosítja. Napjainkban az Országos Vízügyi Hivatal intézményesen gondoskodik a technikatörténeti kutatásról. A Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda (VIZDOK) kebelében 1968. óta működik egy Vízügyi Múzeumi Előkészítő Csoport, amely az OVH kollégiumának f. évi jan. 10-i határozata értelmében Vízügyi Múzeum és Szaklevéltár Előkészítő Csoporttá alakult, és állandó személyzetként két történészt és egy levéltárost foglalkoztat. Noha a múzeumnak még nincs épülete, a VIZDOK kiadásában megjelenő Vízügyi Történeti Füzetekkel már 1969-ben megindította kiadványainak sorát. Eddig négy füzet jelent meg és további három előkészületben van

2

. Az ötvenes években a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának „Műszaki tudománytörténeti kiadványok" című sorozatában több előfutáruk is volt, és meg kell említenünk a BME Központi Könyvtárának „Tudományos műszaki bibliográfiák" c. sorozatában „A magyarországi kéziratos vízrajzi térképek katalógusa" címen megjelent három füzetet, amelyeknek anyagát Fodor Ferenc a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet támogatásával állította össze. A Vízügyi Múzeum Előkészítő Csoportja gyűjtőmunkájának eredményességét jelzi a Vízügyi Történeti Adattár, amely eseménynaptár, életrajzi- és idézetgyűjtemény, valamint bibliográfiai adatok gazdag tárháza, kiegészítője a Vízügyi Fotóarchívum. A VIZDOK a gondozója a siófoki Beszédes József Múzeumnak, amely a Balaton vízügyi múltjának és vízgazdálkodásának emlékeit tárja a nagyközönség elé. Elődje a Siófok 100 éves fennállása alkalmából 1963-ban rendezett kiállítás volt. Most a múzeum több nyelvű katalógusa a külföldi látogatóknak is betekintést nyújt a hazai vízimunkálatok egyik szektorába.