Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Lászlóffy Woldemár: Magyar Hidrológiai Társaság

A VIZDOK Múzeum Előkészítő Csoportjának további feladata a vízügyi tájmúzeumok támogatása ill. felállításuk elősegítése. Ilyen működik már Sárospatakon és létesül a kiskörei vízlépcsővel kapcsolatban, ill. a Szolnok melletti sajfoki szivattyútelepnél, amelynek régi, gőzüzemű részét, az 1878-ban épült első hazai belvízszivattyútelepet, műszaki emlékké nyilvánították. A történeti emlékek iránti érdeklődés állandó fenntartását szolgálja az 1961. óta megjelenő „Vízgazdálkodás" c. folyóiratnak állandó rovata, amelyet Károlyi Zsigmond vezet. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, Dégen Imre államtitkár személy szerint is lelkes ápolója a nagy hagyományoknak. Bizonyítja ezt Vásárhelyi Pál 1969-ben Tiszadobon felállított emlékműve, az 1963-ban felavatott Beszédes-szobor Siófokon, az OVH előcsarnokát és reprezentatív helyiségeit díszítő, a vízügyi szolgálat nagyjainak emlékét idéző szobrok és arcképek, és nem utolsó sorban Vásárhelyi Pálnak a Kerepesi temető nemzeti panteonjában felavatott sírmeléke. (Lásd: Hidrológiai Közlöny 1972/4—5. sz.) Példamutató kezdeményezés a bajai vízügyi Szakközépiskola 10 éves fennállása alkalmából rendezett kiállítás, amely öt tablón szemlélteti a vízgazdálkodás fejlődését az ókortól napjainkig. A kiállítás anyagát Zsuffa Istvánné tanárnő buzdítására az iskola tanulói könyvekből, folyóiratokból fényképezték ki. A fiatalság érdeklődésének a technikatörténet iránti felkeltésére alig lehetne jobb eszközt találni. A vízügyi történeti kutatás bázisai a levéltárak. Nagy nehézséget jelent azonban, hogy a levéltárosok nem tudják mindig kellőképpen értékelni a kezükbe kerülő műszaki vonatkozású adatokat, a mérnökök pedig járatlanok a levéltári kutatásban és nem ismerik a nagy részben latinul vagy hivatali németséggel írott dokumentumok nyelvét. Vannak ugyan mérnökeink, mint Tőry Kálmán vagy Bendefy László, akik dicséretes kivételek, de kétségtelen, hogy a nehézség fennáll, és csak megfelelő kutatópárok ellensúlyozhatják. A VIZDOK kiadásában megjelenő Vízügyi Történeti Füzetek a publikálás lehetőségével felkeltik a levéltárosok érdeklődését a vízügyi történeti kutatás iránt — bizonyítéka ennek pl. Andrásfalvy Bertalan kiadás előtt álló „A tolnamegyei Sárköz és a környező dunamenti árterületek a szabályozás előtt és a szabályozás után" c. munkája, — de elősegítik a mérnöktörténész összefogást is, amire Botár Imre és Károlyi Zsigmond már említett „A Tisza szabályozása" c. két részes műve szolgál például. Azt, hogy az ilyen szerzőpárok alakítása mennyire fontos, a mérnökszerzők tolla alól kikerült történelmi vonatkozású művek többsége bizonyítja. Adataikat ugyanis a legritkább esetben támasztják alá megfelelő hivatkozások és forrásmegjelölések. Minél jobban elmerülünk a vízügyek múltjának tanulmányozásába, annál jobban érezzük a bécsi levéltárakban való kutatás fontosságát. A Hof- und Staatsarchiv valamint, a Kriegsarchiv számos olyan dokumentumot tárol, amely nálunk nincs meg ill. jelentést, amely elősegítené a múltbeli események összefüggésének megismerését. Az elmondottakból következik öt javaslatom: Eszközölje ki a MTESZ Technikatörténeti Bizottsága, 1. hogy a bécsi Collegium Hungaricumban technikatörtónészek számára egy hely álljon állandóan rendelkezésre, és ezt évente legalább egy hónapig vízügyi kutató kapja meg; 2. hogy a Magyar Tudományos Akadémia a korábban jól bevált technikatörténeti pályázatot évről-évre írja ki;