Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szénássy Barna: „Bolyai János” Matematikai Társulat

és adatokat feltáró munkák száma már jóval kevesebb, sok értekezés nem tesz mást, mint a már jólismert — nem egy esetben téves — adatokat ismételgeti. Jellemző a helyzetre, hogy a két Bolyai életét és tevékenységét összefoglalóan ismertető írások között standard műnek még ma is Paul Stackel kétkötetes munkáját kell tekintenünk (1913). Kedvezőbb a helyzet Bolyai János esetében: születésének 150. évfordulója alkalmával — 1952-ben — kiváló matematikusaink egész sora boncolgatta különböző szempontok szerint az Appendix jelentőségét, Alexits György ugyanakkor kiadott népszerű életrajzi összefoglalása pedig helyreigazította a polgári történetírás több tévedését. Lehetetlen felsorolnunk azt a számos témakört, mely a két Bolyaival kapcsolatban vizsgálatra serkentette a kutatók egész sorát, inkább néhány hiányosságra hívjuk fel a figyelmet. Bolyai Farkas élete, matematikai tevékenysége és újszerű gondolatainak a matematika további alakulására gyakorolt hatása különálló értekezések révén — azt mondhatjuk — teljes egészében ismert. Hiányzik azonban az a részletező, terjedelmesebb munka, amely egységes szempontok szerint összegezné a részletvizsgálatok eredményeit, szisztematikusan feldolgozná a Tentament, és elemezné Bolyai Farkas szépirodalmi munkásságának a jelentőségét is. A munka elvégzését különösen időszerűvé teszi Bolyai Farkas születésének közelgő 200-ik évfordulója. E jelentés összeállítója élete legvonzóbb feladatának tekinti e monográfia megírását. Bolyai János az Appendixet elemi szintetikus úton építette fel, csakis olyan matematikai eszközöket vett igénybe, melyek az érettségi előtt álló gimnáziumi tanulók számára is ismeretesek. Ma már az Appendix 32. §-a sem képez kivételt, hisz a gimnáz umok magasabb osztályainak tanulói megismerik az analízis azon bevezető részeit, melyek ennek a fejezetnek a megértéséhez szükségesek. Gondos előkészítés után módszeres felépítéssel tehát még középiskolásainkhoz is közelebb lehetne vinni ezt a csodálatos kis művet. Ilyen módon egy ügyesen megírt szakköri füzettel elérhetnénk, hogy középiskolás diákjaink előtt Bolyai János ne csak különc párbajhős és hegedűvirtuóz legyen, hanem meglássák benne a lényeget is, vagyis a matematika egy új, korszakot nyitó fejezetének kezdeményezőjét. A Bolyai János életével kapcsolatos hézagok eltüntetésével, társadalmi nézeteinek felderítésével hazai, és főként erdélyi kutatók egész sora foglalkozik (Sarlóska Vince Ernő, Cselényi Béla, Tóth Imre, Gáli Ernő, Jakó Zsigmond, Benkő Samu, Tordai Zádor, Szarvadi Tibor, Erdélyi István, Abafáy Gusztáv ós mások), vizsgálataikat számos közlemény tartalmazza. Különösen nagy nyeresége a Bolyai Jánosról szóló irodalomnak a Kolozsvárott élő Benkő Samu: Bolyai János vallomásai (Bukarest, 1968.) c, rendkívüli gonddal, hozzáértéssel és szeretettel összeállított műve. Ez számos eddigi hiányt pótol, vagy téves adatot korrigál nagy matematikusunk egyéniségére, világnézetére vonatkozólag. De egy nagy mulasztás még mindig terheli lelkiismeretünket Bolyai Jánossal kapcsolatban: mintegy 11 ezer lapból, illetve laptöredékből álló kézirati hagyatékát matematikai szempontból újólag át kellene tüzetesen tanulmányozni, bizonyos, hogy találhatók még eddig észrevétlen matematikai eredmények, vagy ötletek. A jelentősebb iratokon ott látható a német Paul Stackel és Kürschák József kézjegye, de ők sietős munkájuk közben a finomabb részletekre nem tudtak gondot fordítani. Ennek a vizsgálatnak az elvégzése után sort kellene keríteni egy Bolyai Jánossal foglalkozó alapos monográfia megírására. A jBoZí/<M-ügynek kétségtelenül hasznos szolgálatot tett Németh László nagysikerű drámája. A mű felépítésén talán vitázni lehet, azonban már maga az a tény