Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)
BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Mátrai László: A tudomány- és technikatörténet helye és jelentősége társadalmunkban
BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁRÓL (Elhangzottak az 1972. május 23 —24-én tartott MTESZ Konferencián) MÁTRAI LÁSZLÓ* , A tudomány- és technikatörténet helye és jelentősége társadalmunkban A MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottságának, valamint az MTA Filozófia és Történettudományi Osztályának nevében örömmel üdvözlöm mindazokat a vendégeket, akik a kétnapos konferenciánkon itt megjelentek. Még napjainkban is, a gyorsuló fejlődés, az információ-robbanás, a kulturális forradalom viszonyai közepette, amikor a kultúra munkásának mindkét keze munkával van tele, és mindennapi életünk a rendezvények valóságos dömpingjével kényszerül megküzdeni — még ma sem tekinthető objektív súlyát ületően hétköznapinak az a tanácskozás, amelyre ma itt összejöttünk. Úgy gondolom, hogy a tudomány- és technikatörténet fontosságát az itt megjelentek előtt nem szükséges külön elemezni, vagy hangsúlyozni. Általában a technika, mint termelőerő, az emberiség történetének egyik döntő mozgatója, de különösen éppen napjainkban, amikor a technika után a természettudományok és egyre inkább a társadalomtudományok is termelőerővé válnak; mindazok a kutatások, amelyek a tudománytörténettel foglalkoznak, feltétlenül megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Hiszen éppen napjainkban, úgyszólván az utolsó évtizedben válik nemzetközi problémává a technika és a tudomány fejlődésének negatív perspektívája, válik egyetemes emberi gonddá az, hogy hová jut az emberiség, ha annak a pozitív fejlődésnek, melynek a technikai forradalom kezdete óta tanúi vagyunk, a negatív árnyoldalai is kezdenek megmutatkozni. Előtérbe lép a régi műszóval tudományos előrelátásnak, modern, divatos kifejezéssel élve prognosztikának, vagy futurológiának nevezett tudományos tevékenység, melynek egyik fő gondja éppen az, hogy a fejlődésből várható jövő eseményeket megjövendölje, hogy azoknak káros hatásai ellen előre felkészülhessünk. Nyilvánvaló, hogy minden ilyen prognosztika lényegét tekintve a múlt és a jelen adataiból a jövőnek az extrapolációja. Ugyancsak nyilvánvaló, hogy ebben az eljárásban a tudománytörténet egyszerűen nélkülözhetetlen paramétereket szolgáltat. A jövőre nem lehet következtetni pusztán a jelenből a múlt ismerete nélkül, hiszen éppen e trendek, a fejlődési tendenciák még megközelítő pontossággal sem számíthatók ki. Ami a tudomány- és technikatörténeti kutatások eddigi sorsát illeti, meg kell jegyeznünk, hogy a technika- és tudománytörténeti kutatás az MTA kebelében nem volt túl szerencsésnek mondható. A téma fontosságát az Akadémia felismerte. Elvben az Akadémia tíz osztálya hivatott arra, hogy minden létező tudomány területét fedezze, tehát, hogy az összes tudományok történetének is gondozója •Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár, Budapest
