Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Mátrai László: A tudomány- és technikatörténet helye és jelentősége társadalmunkban

legyen. Ennek a tényállásnak megfelelően létezett is egy Elnökségi Akadémiai Bizottság, melynek hivatása az volt, hogy minden tudományos területen kezdeményezze, támogassa a történeti kutatást. Mégis ezt a logikus és jó kezdeményezést keresztezte egy olyan szervezési folyamat, amely az Akadémiának ezeket a Központi Elnökségi Bizottságait leépítette. Sajnos, ennek a sok tekintetben helyes folyamatnak a Tudománytörténeti Elnökségi Bizottság is áldozatul esett, s így az Akadémián belül a tudomány- és technikatörténet gyakorlatilag gazda nélkül maradt. Azok az osztályok, melyek fontosnak tartották a tudománytörténet művelését, adtak támogatást, egyébként azonban ennek szervezett formája nem volt. Ebben a perspektívában a MTESZ vállalkozása hősi vállalkozás, hogy szervezett forma nélkül, társadalmi síkon támogatja a tudománytörténeti munkát, mivel tudomány- és technikatörténeti kutatásra szükség van. Minden elismerést megérdemel, hogy a MTESZ, különösebb tudományos vagy tudományszervezési előkészületek nélkül, pusztán arra a szellemi kapacitásra építve, ami tagegyesületeiben adva van, minden formalitást mellőzve felajánlotta jól működő gépezetét a tudománytörténeti kutatások előmozdítására. Az a 16 tagegyesület, mely jelen konferenciánkon szerepel, önmagában egy olyan intellektuális kapacitás, amely ezt a fajta igen fontos és egyre fontosabb kutatási ágazatot előreviszi, addig is, amíg komolyabb szervezési vagy szervezeti segítség érkezik. Sok jele van annak, hogy újabban ez a segítség az Akadémia és a Művelődésügyi Minisztérium részéről mégis csak közeledik. A MTESZ nem hivatali, hanem társadalmi keret, s benne az egész tudomány- és technikatörténeti kutató munka pozitív mozgalmi jelleget ölt, mivel részt vesznek benne, a saját egyéni energiájuk és tudományos aeroszuk alapján azok, akiket ennek a területnek művelése valóban közelről érint. így alakult meg 1971-ben az MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága. Mi ennek a szervezeti összefogásnak, mondjuk így tudomány-, és technikatörténeti mozgalomnak a célja ? Azt hiszem, köztudott, hogy a tudományok fejlődése általában 4 feltétel függvénye, a fejlődésnek 4 lényeges paramétere van (köztük a sorrend nem lényeges). Mindekenelőtt feltétlenül meg kell lenni valamely kutatás iránt a társadalmi igénynek. Éppen a tudománytörténetből tudjuk jól, hogy a legzseniálisabb kutatás is elszigetelt, visszhang nélkül marad, ha nincs meg az illető kutatás iránti társadalmi igény, mint a történelmi fejlődés következménye. Tűnhetnek fel ugyan magányos elmék nagy felfedezésekkel, de ha idő előttiek, csak évek, évtizedek múltán válnak ismertté, akkorra érik be az illető felfedezés, tudományos eredmény iránt a tényleges társadalmi igény. Hiába erőltet valaki egy koraszülött, vagy elavult témát, kutatása nem fog eredménnyel járni, ha ez a paraméter hiányzik. A második paraméter kézenfekvő: a tudomány akkor fejlődik, ha megfelelő anyagi, szellemi ráfordításban, mondjuk így, hivatalos támogatásban részesül. Sokan vannak, különösen a tudományszervezés megszállottai közül, akik túlbecsülik ezt a tényezőt. Azt hiszik, ha van pénzük, akkor van tudomány, ha nincs pénzük, nincs tudomány. A dolog persze nem ennyire egyszerű. Vannak jól dotált szellemi és anyagi kapacitással ellátott kutatóintézetek, és mégsem tudnak lényeges produkciót létrehozni, mert önmagában ez a fajta anyagi-szellemi ráfordítás még nem elég, ha hiányzik a másik három paraméter, vagy azok közül csak egy is. További fontos tényező egy-egy szakma, kutatási terület belső atmoszférája. Több éves, vagy évtizedes tudományszervezési tapasztalat jól mutatja, hogy hiába támogattunk egy tudományos kutatást anyagilag, szellemileg, hiába van meg az iránta való maximális társadalmi igény, eredmény mégsem születhet, ha a szak-