Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Stier Miklós: A Magyar Mérnök-Egylet megalakulásának történetéhez (1866–1867)

Az idézett cikken kívül számos más megnyilatkozásban is döntő súllyal szerepel kimondva vagy kimondatlanul az adott politikai viszonyokra való utalás. Az abszolutizmus időszakában ugyanis valóban nehézségekbe ütközött mindenfajta társadalmi egyesület létrehozása. „... a kormánykörök minden egyesülésben a hatalom megdöntésének czélzását, minden oly intézményben, mely csak legkevésbé is a nemzetiesség jellegét viselte, forradalom támoszlopát látták, s azért megakadályozandónak tartották."

18 1865 őszétől azonban jelentős enyhülés áll be az osztrák — magyar viszonyban. A Schmerling provizórium bukásával, a magyar országgyűlés összehívásával a politikai közvéleményben mindinkább óhajtott, sőt egyre nyíltabban hangoztatott kiegyezés szelei kezdenek lengedezni. Nem véletlen, hogy éppen ezidőben látnak a magyarországi mérnökök egyesületük minden eddiginél lankadatlanabb, erőteljesebb szervezéséhez, hiszen annak létrehozása már a közeljövőben sikerrel kecsegtetett, megvalósítása minden eddiginél reálisabbnak tűnt. Gulácsy Károly mérnök ragadott tollat először, hogy a kedvező viszonyokra felhívja a figyelmet, ismét népszerűsítse a hazai mérnök-egyesülés eszméjét: „Jelenleg a nézetek megváltoztak, s alapos reményeink lehetnek, hogy egy ily egylet alakításánál nem fogunk találkozni oly nehézségekkel, melyek létrejöttét csak rövid idő előtt is valószínűleg megakadályozták volna."

19 Az enyhült politikai légkör tehát igen kedvező hatással volt a mérnök-egylet szervezésére. A Pesti Napló — mint azt az eddigiek alapján láthattuk — 1866 elejétől bizonyos fokig a mérnök-értelmiség fórumává vált. Egymásután jelentek meg „a magyar mérnökökhöz" szóló cikkek, amelyeknek szinte mindegyikében visszatérő gondolat a hazai „műtan" elmaradottságának ecsetelése, a kibontakozó kapitalizmus kora iparának és közlekedésének fejlesztése, amelyben a mérnökökre elsőrendű szerep vár. „Valamely nagyszerű czél elérésére, minő az ipar és annak alapját képező tudományok fejlesztése, szükséges az erők összpontosítása; számos oly nehézség van, melynek legyőzésére egyes ember ereje elégtelen, az egyesített erő azonban bátran megvívhat azokkal. Leginkább érzik ezt az ipar terén működő egyének, kiválólag pedig a magyar mérnökök, kik amíg szétdarabolva külön-külön, csekély hatáskörrel, a közös ügy előmozdításán keveset lendíthetnek, addig egyesítve, valamely intézmény által a haza boldogításának egyik fő rugóját képeznék. Ily intézmény volna szerintem egy magyar mérnök egylet." Figyelemre méltó gondolat a leendő mérnök egyesület és a Magyar Gazdasági Egylet együttműködését vázoló elképzelés is: „A mérnökegylet a gazdasági egyletnek némileg kiegészítő részét képezné, mert míg emez az ipar terén felmerülő kérdéseket nemzetgazdasági szempontból tárgyalja, addig amaz technikai oldalaikat vitatná meg. Összpontosítva volnának az egyletben a különben szétszórt technikai erők, s ezek kezet fogva a gazdasági egyletben már összpontosított államgazdászati erőkkel, véleményeik és tanácsaikkal kijelölnék az irányt, melyben az iparnak haladnia kell: mert az a haza javát szem előtt tartó vezető nélkül könnyen ferde irányt vesz, s haszon helyett ártalmára van mind az országnak, mind magának az iparvállalatnak. Élő például szolgálnak erre a célszerűtlenül, a haza érdekeinek mellőzésével épített vasutak."

20 Feltétlenül meg kell említenünk Török F. mérnök cikkét, amely kifejezetten arra irányul, hogy a megalakítandó mérnök-egylet eszméjét a hazai birtokososztályokkal is elfogadtassa. Rámutat arra, hogy a mérnöki munka szervezettebbé tétele kifejezetten érdeke a földbirtoknak is, hiszen a napirenden levő földmérések, a telekadó felvétel érdekében folytatott országos felmérések érintik a birtokososztályokat is. A magas színvonalú, korszerű földmérnöki munka jövedelmezőbbé