Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Stier Miklós: A Magyar Mérnök-Egylet megalakulásának történetéhez (1866–1867)

teszi a birtokot. Határozottan felhívja a társadalom ezen rétegeinek figyelmét arra, hogy mint a hatalom részesei (parlament stb.) támogassák a magyarországi mérnökök szervezkedését.

21 A Pesti Naplóban közölt cikkek írói a mérnökegylet-témához hozzászólva, valamennyien várakozással tekintenek a megalakítandó egyesület elé abból a szempontból is, hogy az igen nagy mértékben elősegítené a műszaki-technikai szakirodalom megalapítását. Különböző formákban lehetőséget adna a szétszórtan és elszigetelten élő mérnökértelmisóg összefogására, ismerkedésre mind egymás munkáját, eredményeit, mind pedig egymás személyét illetően. „Pályadíjak kitűzése által felköltené a versenyzési vágyat, ami szintén a tudományok míveletét vonná maga után. "

22 Korán felmerült az egyesületnek mint bizonyos fokig érdekvédelmi szervezetnek a gondolata. Az egylet közlönyében „híven feljegyezve minden mozzanatot, módot nyújtana a mérnököknek, hogy tudomást szerezve, könnyebben megtehessék a szükséges lépéseket állomás nyerése végett, sőt etekintetben az egylet, mint közvetítő, még tettleg is segédkezet nyújthatna tagjainak."

23 A megalakítandó egyesülettől várják a magyar mérnökség „idegen elemnek alárendelt" állapotán való változtatást, a külföldi mérnökök bizonyos mértékű visszaszorítását, hogy a magyar mérnök végre megmutassa: „elég nagykorú, nem szorul a külföld gyámkodására, saját lábain képes haladni a polgáriasulás ösvényén. Az egylet, mint nemzeties intézmény, segédkezet nyújthatna ebben az egyeseknek."

24 A Pesti Napló febr. 10-i számának cikkírója — bizonyos W. J. — a magyar mérnökegyesületet a legtágabb értelemben fogja fel: „E név »mérnök«, teljes fogalma értelmében mind azokat illetvén, kik a gyakorlati mértan szaktudományaival foglalkoznak, tehát e szakok tanárait, föld- és vízmérnök, építő-, gépművész-, bányász-, erdész- és hadmérnököket — az egylet mindezeket körébe vonható tág alapon alakuljon."

25 Az igen változatos hírlapi hozzászólásokban szép, szabatos megfogalmazást nyer az egyesülés célja is. Török E.: Visszhang a magyar mérnökegylet érdekében c. cikkében olyan egyletet ért a magyar mérnökegyleten, amely „szellemi munkássága útján a műtan minden ágában világszerte történt előhaladást ismeretei körében egybegyűjteni feladatának tekintendi: e hivatását magyar nyelven teljesítse, ezáltal a tudomány kincseit hazai nyelvünkön is hozzáférhetőkké tevén, egyszersmind nemzeti nyelvünket és irodalmunkat ez oldalróli kiképzés által gazdagítván. Mind ennél egyébiránt sokkal kiterjedtebb, s a közhaszonra sokkal kihatóbb kell, hogy legyen az egylet gyakorlati czélja: hazai iparunk, közlekedésünk és mezőgazdaságunk korszerű kifejlesztésére kívánt nagy mérvű berendezések, gyors, olcsó és viszonyainkhoz mért legcélszerűbb kiviteli módjának megfejtése, s közvagyonosodásunk egyedül biztos alapjául elfogadható im ez elveknek a kivitelben is egyetértő alkalmazása." Ugyanezen cikkíró a mérnökegyesület távolabbi célját úgy fogja fel, hogy az idővel olyan átfogó intézménnyé fejlesztené magát, mely valósággal egy technikai akadémia szerepét tölthetné be — „nem kevésbé szabad működési körrel, mint tudományos akadémiánk: gyakorlati irányánál fogva azonban emezénél sokkal hamarább elérhető, s anyagi érdekeinkre hasonlíthatatlanul hatályosb feladattal."

26 Szinte minden cikk említi a leendő egyesület szakközlönyének mielőbbi beindítását, annak szükségességét, a lappal rendelkezés előnyeit. Különösen figyelemre méltónak tartjuk azt a hozzászólást, amely részletezi e lap irányvonalát, sajátossá2 Technikatörténeti Szemle VI 17