Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Stier Miklós: A Magyar Mérnök-Egylet megalakulásának történetéhez (1866–1867)

A polgári forradalom következményeként azonban — a fentebb jelzett korlátozó tényezők ellenére, s azzal együtt is — a 48 előttinél mégis gyorsabb ütemű fejlődés figyelhető meg az iparban is. Az 50-es években jelentkező agrárkonjunktúra, a nyugaton szinte korlátlanul értékesíthető magyar gabona szállításigénye megteremtette a lehetőségét a nagy iramú vasútépítésnek. 1849. és 1865. között 178 km-ről 2158 km-re nőtt a magyarországi vasútpályák hossza. A korábbinál lényegesen gyorsabb ütemben haladt a jelentékeny vas- és szénkészletek feltárása, valamint a hazai vasgyártás kibontakozása is. Az 50-es évek végén a birodalom nyersvas termelésének egynegyede, a 60-as évek derekán már több mint egyharmada került ki a magyarországi — természetesen idegen, többnyire osztrák tőke kezében lévő — üzemekből. A nyersvas feldolgozása azonban kizárólag 2 — 4%ban történt itthon, a többi az örökös tartományokban. Még ennek a viszonylag kis mennyiségnek a feldolgozásához is a meglévő hazai üzemek gyors fejlődésére, újak alakulására volt szükség.

5 Még nagyobb arányú fejlődést mutatnak a mezőgazdasági terményeket feldolgozó iparágak. Már az 50-es években megindult az a következő évtizedben kibontakozó folyamat, amely Magyarországot s magát Pestet a tőkés malomipar egyik legjelentékenyebb európai centrumává tette. Gyors fejlődésnek indult a hazai szeszipar is. Magyarországon az ipari forradalom az élelmiszeriparban kezdődött. Sor került néhány vegyianyag- és bőrgyár alapítására, építőanyaggyárak és nagyüzemi fűrésztelepek létrehozására. A korszak sivár előzményekhez szokott emberének ez a fejlődés kétségtelen nagyarányúnak tűnhetett, s természetes, hogy az ipar előrehaladásához leginkább kötődő mérnök-értelmiséget reményekkel töltötte el a kapitalizmus gyors térhódítása: „Ipari haladásunk kétségtelen bizonyítéka a tőkélyesbedett mechanikai és technikai üzletmód, minek ismét szóló tanúsága azon tekintélyes szaporodás, mely a mezőgazdasági és gyári ipar körül alkalmazásba jött gőzgépek, erőművek és műeszközök tekintetében mutatkozik... Hercegi családtagok vasutakat építenek, gyárakat, bankokat és egyéb iparvállalatokat alapítanak. .. azért már ránk nézve is elérkezett az idő, hogy műiparunk különben örvendetes jelenségeit komolyan számbavegyük, s azt a magunk munkájával nemzetivé tenni igyekezzünk!"

6 A polgári forradalom által teremtett lehetőség, s az ezt közel sem realizáló tényleges fejlődés — ez az abszolutizmus korának egyik sajátos ellentmondása. Tény azonban az, hogy az 1848 előtti ütemhez képest nagyarányú előrehaladás kibontakozásáról beszélhetünk már az 50-es, 60-as években is. A volt, sok esetben céhes jellegű kisipari üzemek mindinkább tőkésedő fejlődése, a közlekedés felgyorsulása, egyáltalán a kapitalista gazdálkodásnak a korábbinál lényegesen erőteljesebb térhódítása szükségszerűen magával hozta annak a műszaki értelmiségnek mind számbeli gyarapodását, mind pedig képzettség szempontjából kvalifikáltabbá válását, amelynek léte, egzisztenciája, egyáltalán társadalmi funkciója az értelmiségen belül a legszorosabban kötődött az akkor legkorszerűbbnek számító kapitalista nagyüzemek fejlődéséhez, a modern ipar és közlekedés kialakulásához. A mérnökértelmiség legjelesebbjei határozottan tisztában vannak jelentőségükkel, meglepően differenciáltan látják társadalmi funkciójukat, helyüket a „nemzetgazdaság" egészében: „nincs ága az összes nemzetgazdaságnak, hol mérnöki működés nem teljesítené azt, mit a nemzetgazdaságtan tervel; — nincs pont, hol a nemzetgazda nem fordulna a mérnökhöz, hogy eszméinek támogatására a mérnöki lánczok, tervezetek, háromszögelések s gépekben segítő kezet ne leljen: — úgy, hogy a nemzetgazdaságot az eszme létesítésére szükséges agy, — a mérnöki közbenjárást az eszme létesítésére szolgáló jobb kéz gyanánt kell tekinteni."

7 A már