Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Stier Miklós: A Magyar Mérnök-Egylet megalakulásának történetéhez (1866–1867)

idézett Hollán Ernő még szélesebb távlatokban gondolkodva a következőképpen látja a mérnökség szerepét: „.. . Azt mondják az angolok: »e század az ingenieurök százada«, s én azt hiszem, hogy sok tekintetben igazuk van. Az európai társadalom nem kis részben a műtan roppant fejlődésének s a természettudományok fölfedezéseinek köszöni nagy előrehaladását... A mindennapi tapasztalás mutatja, hogy a műtan vívmányai a társadalmi viszonyok alakulására, s e tudomány képviselői a nemzetek művelődésére mily nagy befolyással vannak... "

8 Hogy mennyire tisztán látják önmaguk szerepét, azt, hogy a technika fejlődésének fő letéteményesei valóban az ő soraikból kerülnek ki, hogy a polgári forradalom után a kapitalizmus kibontakozásának szakaszán tényleg az „ingenieurök" ideje következik még Magyarországon is, mi sem bizonyítja jobban, mint az a felismerésük, hogy 1848 nemcsak Magyarország gazdaság- és társadalomtörténetében cezúra, hanem élő és valóságos választóvonal nevezetesen a magyar mérnök gyakorlatában, feladatában, működésének jellegében is. „Műszaki életünket jellemzésére nézve, jelen századunk folyamán két részre oszthatjuk. 1848 előtti és utáni korszakra. 1848 előtt a magyar mérnök jobbadán földmérési munkákkal foglalkozott, ritkán út-, híd- és vízépítészettel, még ritkábban polgári építészettel ; a gépészet és gyáripar terén alig egynehányan forgolódtak. . . Mérnöki litteraturánk is gyenge volt 1848 előtt, kiválólag az úrbéri mérés, tagosítás ügye volt napirenden a hírlapokban."

9 A kapitalista gazdálkodás fellendülése, az ipar fejlődése 1848 után nemcsak egyszerűen azt eredményezte, hogy az iparhoz, közlekedéshez, építkezésekhez szorosabban kötődő mérnöki szakokban megnőtt az igény a mérnökök nagyobb számban történő foglalkoztatására, nem is csak egyszerűen bizonyos fajta eltolódáshoz vezetett az egyes szakokban elhelyezkedők számarányában, hanem egyszersmindenkorra megnövekedett a magasabban kvalifikált, jól képzett mérnökök iránti kereslet. Régen „a mérnök mindenféle osztályból, mindenféle módon készült" 10 — a földesúr például mérnökké avathatta a birtoka felméretésénél ügyeskedő kontárt is, ha úgy tetszett. A mérnöki fokozatok is teljesen a feudális jellegű céhes iparban szokásos előmenetelt tükrözték: mérnökinasból előbb mérnöklegény lett, s csak ezután következett a mérnökmesterré válás. A modern magyar gyáripar megjelenésének hajnalán a kontárkodó mérnökségnek befellegzett. A bécsi és a prágai polytechnikumban, a budai ipartanodában végzett mérnökök elhelyezkedése már új tendencia felülkerekedését mutatja, azt az időszakot, amikor a fejlődő kapitalista gazdaság a maga szükségleteit csak a valódi, alapos műszaki tudással rendelkező mérnökök alkalmazásával elégítheti ki. S hogy jól képzett mérnökökre igen nagy szükség lehetett a 60-as években, azt több forrás sejteti. Többször panaszkodnak mérnökeink az oktatási rendszer hiányosságára, s arra, hogy „igen számos" férfiúnak „önszorgalmával" kell legyőznie az akadályokat, vagy „nagy áldozatokkal külföldön szereznie ismereteket." így érhetik el „a tökély azon fokát, mely felett egy külföldi sem áll."

11 Azért érdekes e forrás, mert arra enged következtetni, hogy a magyar mérnököknek itthon bizonyos mértékig küzdeniük kellett elismertetésükért, szemben a külföldi szakemberekkel, akiket valószínű, szívesebben alkalmaztak a magyar iparban.

12 Való igaz, hogy a külföldi mérnökök magasabb képzettségűek voltak, hiszen nálunk különösen az ipari mérnök-képzésnek, tecnikai gyakorlatnak ezidőben még nem volt komoly hagyománya, kialakult és jól bevált rendszere, nem is beszélve az ipar általános műszaki-technikai elmaradottságáról. Ezzel állítják szembe a magyar mérnökök azt az érvet, mely szerint a fejlettebb ipari államokból Magyarországra jövő, vagy