Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Oszetzky Gábor: Zipernowsky Károly kevésbé ismert találmányairól

Súrlódási tengely kapcsolás. 1892. Oldható tengelykötések szerkesztésének egyik fő követelménye, hogy a tengelykapcsolódás fokozatos legyen, a súrlódó munka egyenletesen növekedjék, így az üzemszerű tengelykapcsolódás simán, lökés nélkül menjen végbe. A legtöbb tengelykötésnól a kapcsolódó felületeknek a tengelyektől való viszonylag nagy távolsága nem tudja ezt a feltételt maradék nélkül teljesíteni, ezáltal a hirtelen nyomatékátadás heves lökéseket okoz. Mindezek kiküszöbölésére Zipernowsky egy olyan eljárást javasol, melynél a nyomatékot egy alkalmas fémből készült spirális szalag viszi át a hajtóról a hajtott tengelyre, azon elv alapján, hogy a hajtó tengelyre felcsavart spirális két végét, melyek a hajtott tengelyen rögzítettek, egymástól távolítva átmérőcsökkenés lép fel. így a spirálvégek eltávolodásának függvényében a nyomaték egyenletesen átkerül a hajtott tengelyre. A spirális teljes hosszára azonos csavaró és húzóerő hat, az erő egyenletesen oszlik meg. A kényszerkapcsolat megszakítása esetén a spirális végeit egymáshoz közelítve a súrlódó erő csökken, a nyomatékátadás egyenletesen szűnik meg a hajtott tengelyen. A 10. ábra az eljárás egy egyszerűsített változatát mutatja be. Az alkalmazott spirális anyaga bronz, az egész tengelykapcsoló olajjal telt edényben nyer elhelyezést. A nyomatékátadás növelésére több párhuzamos spirál is alkalmazható. 10. ábra. A súrlódási tengelykapcsolás elvi rajza.