Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története
egy 50 mázsás harang öntéséhez 47 mázsa rezet és 13 mázsa ónt kért, tehát 78 % rezet és 22 % ónt, és indokolva, miért kér az 50 mázsás öntvényhez 60 mázsa fémet hozzáfűzte, hogy „mindenik tíz másáhul egy mása lemegyen". (A 46) Ezt a veszteséget talán a szennyezett fém salakjára számította. Az 1645-ben készült öntvények elszámolásánál 204 mázsa nyersanyag után 9 1/2 mázsa „apadást" mutatnak ki<A 109) j] z azonban a fenti 10%-kal szemben csak 5%-os súlyveszteség. 1635. júl. 1-i levelében a prefektus említi, hogy „rossz réz" is van Patakon, amiből Salzenburger 2 mázsát kevert 100 mázsa jó rézhez (A 47) . Az olvasztáshoz bükkfával tüzeltek a kemencében. 1633. szept. 28-án írja Debreczeni, hogy Munkácsról kért 60 fejszés embert és bérmunkásokat is felfogad favágásra: „vágatok 100 vagy 200 ölet, mert anélkül az öntőkemence nem járhat"^ 30) . 1635-ben is Munkácsról kér favágó jobbágyokat (A 47) . A 150—160 mázsa, mai mértékkel mintegy 8,5—10 tonna fémet 12 — 36 órás tüzeléssel olvasztották meg. 1645. nov. 10-én írja a prefektus: „A 12 lövőszerszámot tegnap estve önté meg az álgyúöntő. . . tegnapelőtt 9 órakor gyújtotta vala be az kemencét, attól fogva estvéig majd 8 óráig mind égette" (A 83) . 1647. febr. 4-én Antoni öntéséről jelenti: „holnap szerdán az rezet berakja, s kigyújtja szerdán estve, csütörtökön akar önteni, így mondja nekem" (A 139) . 1647. márc. 13-án Rákóczi Zsigmond számol be apjának: „most egyszersmind teszi be az rezet, megválik meddig olvasztja" <A 141) . Az öntés időtartamáról egyetlen pataki adatunk Fekete János főporkoláb 1647. jún. 28-i jelentése: „Ez elmúlt hetfün öntötte meg Hermanj az három ágyút, 10 és 11 óra között délelőtt " (A 146) . Ekkor három 28 fontos kaliberű, egyenként mintegy 50 mázsa (kb. 3 tonna) súlyú „öreg ágyú" készült. A gyulafehérvári öntésekről idézzük Rákóczi 1631. nov. 27-i levelét: „tegnap előtt estve az itt való álgyúöntő is egy személy lévén csak egymás után fél óra alatt szép három falkont önte maga egyedül" (A 15) . Ezek 10 fontos kaliberű, 35 — 40 mázsa súlyú ágyúk voltak. Az öntések többnyire jól sikerültek: „igen szépen öntődött" (A 18> , „Szépen öntődtenek" {A 22) , „jól succedált volt az öntés" (A 57) . Az öntésnél a bronz általában túlcsordult a tulajdonképpeni formán, illetve a cső végénél kialakított toldalék tölcsért töltötte meg (2. kép.O). így 1633. júl. 2-án írja Debreczeni: „az négy álgyuknak végiben is sok réz vagyon" (A 25) . Ezt aztán lefűrészelték a cső végéről, és újra beöntötték. Lüders 1645. évi öntéseinek számadásában szerepel ilyen bronz: „Az előtt öntetett taraszkoknak végeirül esett Matériás Rezet" és „egy darab matériás réz, az mely azelőtt öntött taraszkoktul lefutott" (A 109) . Néha csak éppen megtelt a csőforma, mint 1647. jún. 28-án jelentik: „Az 16 fontos ágyú csak elig tölt meg, semmi réz nem jütt ki belőle, vagyon azért így elő (?) arasznyi a tőcsére, úgy ítélem, hogy nem leszen fogyatkozás benne" (A 146) . Az öntőház 20 évi fennállása alatt egyetlen öntésnél vallanak részleges kudarcot, mégpedig Lüders 1645. nov. 9-i taracköntéseinél. Debreczeni másnap így számol be erről: „Az 12 lövőszerszámokat estve önté meg az álgyúöntő, az nyolca megöntődék, az kilencedik csak félig, az többi elmarada, az kemencéből az réz el nem jöve, nekikásásodék az réz, es nem jöve el, ott marada. . . az nyolca talán jó leszen, mert azok szépen öntődének " (A 83) . A kemence fenekén megalvadt rezet végül a kemence szétbontása nélkül sikerült kivenni (A 88 ' 87) . A rosszul konstruált kemencék fenekén egyébként az öntések után nagyobb mennyiségű réz maradhatott. Rákóczi 1646. jan. 10-i útmutatásában a kemencefenék kialakításával kapcsolatban írja a gyulafehérvári kemencéről: „vagyon három esztendeje, hogy az fenekét újonnan nem csinálták, mely idő alatt öntöttek 100 (1000?) mázsa rezet
