Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története
fel (?), mégis ez elmúlt héten, hogy újobban csinálták, 2 mázsa réznél többet nem tanáltak benne, oly jól volt csinálva" (A 89) . Az öntések után meg is nézik, maradt-e a kemence fenekén réz: „Az kemence igen meleg, nem láthattuk meg, ha maradt-e réz benne, avagy sem" — írja Fekete főporkoláb 1647. jún. 28-án, négy nappal az egyik öntés után (A 146) . Az ágyúöntők a szakszerűtlenül vagy éppen szándékosan rosszul épített kemencék alján visszamaradó drága és nehezen beszerezhető rezet ellophatták. 1646. máj. 22-én a váradi kapitány számára lopott rézből öntött harangokkal kapcsolatban írja a fejedelem: „az kemencéből tudnak ők rezet lopni" <A 103) _ j] z ért öntés után nemcsak az ágyúkat, hanem minden maradók és hulladék rezet lemórtek (A u > 19> 20109> , amint azt Lüders 1645. évi öntéseinek számadásában is látjuk, hogy ezek súlyát az öntő kezéhez adott nyersanyag súlyával összevetve, az esetleges „apadáson" felül észlelt hiányt pontosan megállapíthassák (A 109) . Az öntvényt lehűlése után kiásták, majd formájával együtt kiemelték az öntőgödörből. 1633. júl. 2-án írja Debreczeni a jún. 30-án öntött 10 és 30 fontos ágyúról: „ma kezdettük kibontani és ma, holnap felvenni" <A 25) . 1647. jún. 28-án Fekete János jelenti a június 24-én öntött három ágyúról: „ma vagy holnap kivonatom a verőmből mind az hármat" (A 146) . Az öntés után tehát 3 — 5 napig hűltek az ágyúk, amíg kiemelhették őket, ahogy Debreczeninek az 1646. aug. 24-i öntésről szept. 1-én írt jelentése is mutatja: „Az két álgyút kivötték, tisztogatják is"(A i3o)_ A súlyos, 30 fontos öreg ágyúk esetében a 65 mázsányi, mai mértékkel közel 4 tonnás öntvényeket kötélre vagy láncra függesztve, csigákkal vonták fel. 1646. febr. 10-én írja a prefektus: „Az itt való öntőházban levő csigákra mennyi és minemő kötelek kívántatnának, ím Nagyságodnak küldtem temérdekségek, hosszaságok mértékét megírván és számát is; most vannak, úgy vagyon, de az mint értem, Nagyságod bővön akar itt is öntetni, s arra nézve írok Nagyságodnak felőle, valahogy ha az mostaniak megszakadoznának, ne legyen osztán az miatt az öntésben hátramaradás" <A 91) . Sajnos a beküldött konszignáció nincs meg, de Debreczeni más levele, melyet később idézünk, tájékoztat a kötelek és láncok méreteiről^ 38 >. A kiemelt öntvényt kibontották formájából, torkolatáról lefűrészelték a túlcsordult bronzot, majd felületéről az egyenetlenségeket letisztogatták. „Az négy ágyúknak végiben is sok réz vagyon" — írja, mint idéztük, 1633. júl. 2-án Debreczeni, — „kit még az fűrésznek megtörése miatt és acél el nem találtathatása miatt el nem metszhetett" az ágyúöntő (A 25) , aki csak akkor önthetne további ágyúkat, „ha ezeket az hat álgyúkat ki nem kell ezidén tisztíttatni és meg nem kell fúrni, mert mind az tisztítások, smind az fúrások sok üdőt vesznek fel" (A 25) . Az öntvények tisztítását több jelentésben említik még, így Salzenburger halála után legényei dolgoznak ezen (A 31) . Az öntvényből ki kellett venni a bólvasat is. 1646. okt. 25-én jelenti Debreczeni: „az álgyúból mindkettőből kivötték az bélvasakat"^ 134) . Néha csak fúrással tudták eltávolítani a vasat, ahogy Debreczeni még 1646. okt. 22-én írja: „az második álgyúból is úgy fúrták az vasrudat, egy singnyi nem volt fúrásban, mikor nekem írt benne" (A 133) . 1633-ban egyik 10 fontos ágyúban, a Fürjben a bélvas végleg bennszorult (A 33, 35) . 1634. febr. 4-én írja erről a prefektus: „az mely 10 fontos álgyúban az vasrúd beleszorult, csak az tisztításban érjenek véget, megpróbáltatom, de reménytelen kifúrhatása, azmint ezek az legények mondják" (A 37) , majd febr. 22-én így folytatja: „azmely 10 fontos ágyúba az rúdvas szorult, az Lednicéről jött pattantyús felelt reá, hogy kár nélkül kiveszi, ahhoz való szerszámokat most csináltatom, ha ki tudná venni, értésére adom Nagyságodnak, s ha nem is" (A38) . A próbálkozások azonban hiábavalóknak bizonyultak (A 39 > 40) , ahogy ápr. 24-én jelenti (A 42) . így aztán még az 1642. évi
