Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖZLEMÉNYEK - Petrik Ottó: Modellek a műszaki múzeumokban

gép már korábban a múzeum tulajdonában volt, de a második világháborúban megsemmisült. Az épület romjai alól ugyan az eredeti gép motorját sikerült kimenteni és helyreállítani, azonban technikatörténeti szempontból helyesebbnek tartottuk, ha nem rekonstrukció készül a megmaradt alkatrészek felhasználásával, hanem az eredetit külön őrizzük meg. így, tudtunkkal világviszonylatban egyedülálló objektumpár az együtt szemlélhető eredeti motor és az újonnan épített gépben levő reprodukció. Megőrzésre érdemes műszaki emlékek sokszor méreteik miatt nem helyezhetők el múzeumban, ilyenkor ezekről modell készül. A budapesti Közlekedési Múzeum híres vasúti járműgyűjteményében az M = 1 : 5 méretarányú modellek zömét tanműhelyekben, az eredeti rajzok alapján készítették, így ezek teljes értékű műszaki modellek, melyek minden lényeges belső alkatrészt is tartalmaznak. Ha az ilyen modelleket a méret- és anyaghűség mellett az eredetinek megfelelő technológiával készítik, az eredeti alkotást teljesen helyettesítő, tárgypótló modellről beszélhetünk. Pro originale modellről az eredeti tulajdonképpen minden további dokumentáció nélkül elkészíthető. Természetesen az ilyen modell csaknem olyan ritka lesz, mint az előbb említett reprodukció. Befejezésül néhány szót kell még szólnunk a teljes értékű múzeumi műszaki modellekkel szemben támasztott követelményekről. Ezek röviden összefoglalva a következők: 1. Hiteles bázis: SbZSLT. í.l modell forrásértékű hiteles dokumentáció és tudományos igényű tanulmány alapján épüljön. Ennek hiánya lehetetlenné teszi még kevésbé értékes modell építését is, amire példa a budapesti Közlekedési Múzeumban található 1885. évi Daimler gépkocsi M = 1 : 5 méretarányú modellje. Ezt eredeti körvonalrajz és egykorú eredeti fénykép alapján készítették. Utóbb kiderült, hogy a szakirodalomban számtalan alkalommal közzétett fényképen csak retusálási hiba folytán szerepel a sárvédő, amit a modellen megépítettek. 2. Helyes leképzés: a modell az eredeti objektumot szerkezeti megoldás, működés, felszerelés, felhasznált anyag, sőt gyártástechnológia tekintetében is hűen tükrözze, hogy szakemberek számára is tanulmányozható legyen és szakoktatás szempontjából is teljes demonstrációs értékkel rendelkezzék. 3. Mérethűség: elsősorban meghatározandó a célnak megfelelő méretarány (pl. vasútmodelleknél ez M = 1:5, közúti járműveknél pl. M = 1:3 lehet), mely mellett pro originale modell még egyáltalában készíthető, s ez azután minden részletben szigorúan betartandó. A modehek méretarányával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy ez önmagában is rendkívül bonyolult és érdekes kérdés. A magyar Közlekedési Múzeum gyűjteményei olyan súlyos háborús károkat szenvedtek, hogy egész gyűjteményi ágakban sajnos módunkban volt új méretarányokat meghatározni és a kérdést részletesen tanulmányozni — aminek eredményéről remélhetőleg egyszer még lesz módunk beszámolni. Itt csak azt kívánom megjegyezni, hogy a méretarány megválasztását számos — objektív és szubjektív — tényező befolyásolja, a méretarány változásának függvényében pedig nem csak a jellemző fizikai mennyiségek változnak az ismert modeilmechanikai összefüggéseknek megfelelően, hanem a modellek demonstrációs és technikatörténeti értéke is. Az egyes közlekedési ágazatokon belül a különböző célú modellekre megállapítható — valamennyi tényező gondos mérlegelése alapján — az optimálisnak tekinthető méretarány.