Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Vajda Endre: 100 éves a Nemzetközi Távíróegyesület (1865–1965)

4. Az előadói bizottságok részére létesítendő működési terület kijelölése építés, normalizálás és üzemeltetés részére. 5. A CCIF laboratóriumának újból való beindítása. 1946-ban az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína képviselői Moszkvában gyűltek össze, hogy a Nemzetközi Távközlő Szolgálat újjáélesztését megtárgyalják, és hogy előkészítsenek egy nemzetközi konferenciát. Különös figyelmet szenteltek a rádió nagy problémájának, emellett azonban nem hanyagolták el a nemzetközi távbeszélő és távíró szolgálatot sem, habár ez utóbbi ágazat csekély fejlődése nem igen érintette a háború előtt fennálló nemzetközi távbeszélő és távíró szabályokat. A moszkvai konferencián az Egyesült Nemzeteik Szervezetéhez való csatlakozást, továbbá központi iroda létesítését irányozták elő a frekvenciák regisztrálására azoknak a frekvenciáknak a bejegyzése céljából, amelyeket a tagállamok bevezettek. A rádióösszeköttetések rendes igazgatási értekezlete, amely 1947. május 15-én kezdte el munkáját Atlantic Cityben, legelső feladatául tűzte ki, hogy új jegyzéket állítson fel a használatos frekvenciákról. Meg kellett például találni a lehetőségét, hogy a mozgó légi szolgálat, valamint a vezetékes rádió ultrarövid hullámra kijelölt sávját kiszélesítsék. A frekvenciaspektrum kiterjesztése részben az amatőrök terhére történt. A kormánymeghatalmazottak 1947-ben Atlantic Cityben megtartott konferenciája után intenzív periódus vette kezdetét, különösen a rádióösszeköttetések terén. Számos összejövetelt és konferenciát szerveztek. Azonban minden erőfeszítés ellenére Atlantic City határozatai még nem voltak megvalósíthatók. Az UIT kormánymeghatalmazottak konferenciája 1952-ben Buenos Airesben ült össze. 1954-ben a CCIF a következő döntéseket hozta: 1. A félautomata nemzetközi távbeszélő forgalom részére nemzetközi jelzőrendszer kiválasztása, és az üzemeltetési mód hozzá alkalmazása a gyorszolgálathoz. 2. Az európai és a földközi medence nagy nemzetközi távközlési vezetékeinek kibővítése a középkeleti és dél-ázsiai országokra. 3. Az európai rádió- és TV-műsoroknak az egyik államból a másikba való közvetítésére szolgáló áramkörök karakterisztikáinak tanulmányozása. 4. Üj módszer kialakítása a távbeszélő átvitel-minőség meghatározása céljából. 5. Az új tanulmányok összefoglalása a nemzetközi távbeszélő összeköttetések önköltségeire. 1957. január 1-én létrejött a Távíró és Távbeszélő Szolgálat Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága (CCITT). A CCITT 1964-íben Genfben tartott plenáris ülésén nagy elismeréssel foglalt állást az egész világra kiterjedő automatizált távibeszélő és telex szolgálat számozási tervei mellett. Ugyanakkor Rómában a CCITT—CCIR vegyesbizottsága tisztázta a távíró és távbeszélő összekapcsolásának közös tervét. Az 1965. év jelentős határkő volt a Távközlési Egyesület történetében. Ekkor volt ugyanis 100 éve annak, hogy a Nemzetközi Távíró Unió megszületett. De ez az esztendő zárta le az Egyesület munkájának azt a nagyszerű eredményét, hogy ma már a Föld bármely pontjáról a távközlési összeköttetést bármely más pontra a rádió-telefóniával és a rádió-távíróval, vezetékes rádióval, televízióval, akár vezetékes úton, akár a világűrben levő távközlési mesterséges holdak útján meg lehet valósítani.