Technikatörténeti szemle 4. (1967)

KÖNYVISMERTETÉSEK - †Faller Jenő: Kiszely Gyula: A diósgyőri szénbányászat kezdete 1767–1868.

KÖNYVISMERTETÉS KISZELY GYULA: A diósgyőri szénbányászat kezdete, 1767—1868. Kiadja a Hermán Ottó Múzeum Miskolc. 1965. — Múzeumi füzetek. 18—19. sz. A Kohászati Történeti Bizottság és a Központi Kohászati Múzeum Közleményei. — Ára: 8,— Ft. A képmellékletekkel együtt mindössze 37 oldalas munka rövid, pár soros bevezető után három fejezetiben számol be a diósgyőri szénbányászat eddig föltáratlan „hőskoráról", azaz kezdeti éveinek történetéről, Fazola Henrik és fia Fazola Frigyes gyáralapítók idejétől, szorosabban véve 1812-től, amikor Fazola Frigyes szerződést kötött a Diósgyőri Koronauradalommal az ottani előzetes kutatásokkal föltárt jóminőségű barnakőszén kiaknázására. A szerző kitűnő fölkészültséggel szól az azt megelőző Diósgyőr környéki szénkutatásokról is, melyek a diósgyőri vaskohászat megalapítójának, Fazola Henriknek nevéhez fűződnek, ki fáradságot nem ismerve folytatta Diósgyőr környéki érc- és szénkutatásait, s a kutatások eredménye alapján építette meg Mária Terézia 1770. július 28-án kelt rendeletére a Garadna patak völgyében, a DiósgyőrnHámorinak nevezett vasgyárat, a mai hatalmas Lenin Kohászati Művek ősét. E szénkutatások, illetve szénkiaknázások azonban csak akkor lesznek értékesek s vesznek nagyobb lendületet, amikor Fazola Frigyes a napóleoni háborúkkal kapcsolatos ún. kontinentális zár éveiben az angol acél pótlására bevezette a gyárban a oementacél gyártását s a vas finomításához az addigi faszén helyett kőszenet kezdett használni. Az ide vonatkozó első kísérleteket az 1800-as évek elején indította meg Fazola Frigyes saz eredmények alapján kötötte meg 1812. évi szénjogi szerződését a Diósgyőri Koronauradalommal, mint földtulajdonossal, hogy a jól bevált cementacél gyártásához szükséges szenet kellő mennyiségben biztosítsa. A szépen induló bányászat azonban hamar megfeneklett, mert — mint szerző helyesen írja — a napóleoni háborúk befejeztével, amikor megszűnt a kontinentális zár s így megszűnt a kontinens vas- és acélgyártásának konjunktúrája is, a stájer vas- és acélgyártás túltermelése következtében az árak erősen lecsökkentek s e dekonjunktúra Fazola kitűnően induló diósgyőri gyárát is oly mértékig sújtotta, hogy a bécsi udvar 1817-<ben elrendelte a gyár fölszámolását. K i s z e 1 y kitűnő bányászati és kohászati fölkészültséggel mutatja be munkájában az ezt követő hosszú, sokéves kísérletezést, amely részben a fokozatosan ismertté vált diósgyőri nagy szénvagyon hasznosítására, részben a mindjobban elterjedő kavaró eljárás fölhasználására vonatkozott. 19* 291